Emlékszem, amikor középiskolás koromban egyszer hazafelé mentem a buszon az osztálytársaimmal, és egyikük megkérdezte, hogy nem megyünk-e KRESZ tanfolyamra. Addig eszembe sem jutott, hogy vezetni kéne tanulni, de miért ne? Otthon feltettem a nagy kérdést a szüleimnek. Álmomban nem gondoltam volna, hogy mindketten igent mondanak rá. Hát így történt, hogy amint lehetett, megszereztem a jogsit és a középiskola utolsó évében - ha apának épp nem volt szüksége az autóra - kocsival mentem a suliba. Meg hurcoltam a barátnőimet a csepeli Don Pepe pizzériába, ahol a szülinapi bulikat tartottuk. Meg anyuért mentem a melóhelyére nyári szünetben. Nem volt nagy rutinom, de azért vezetgettem. Egészen addig, míg meg nem ismertem a férjemet. Egyszer-egyszer beültem az autóba, de ezt értsétek úgy, hogy egyszer, aztán még egyszer. Tehát kb. 10 éve nem vezettem. A nulla rutinom is ködbe veszett...

Aztán mikor Pilisborosjenőre költöztünk - bár boldogulok az intéznivalókkal és a Volánbusszal, de... - rá kellett jönnünk, hogy bizony hasznos lenne, ha tudnék vezetni. Ezért aztán cirka másfél hónapja ismét volán mögé ültem. Frankón nem emlékeztem még arra sem, hogy melyik pedál melyik! A férjem nagyon jól vezet és ezt nem csak én, mint elfogult feleség állítom. Viszont az elejétől kezdve nagyon szigorú volt velem. Nem az volt a célja, hogy vezessek, hanem, hogy jól vezessek. Nem csak úgy gyakoroltam az elmúlt hetekben, hanem vezetéstechnikából is alapos kiképzést kaptam. Nem mondom, hogy 100%-os az eredmény, de még csak rövid idő telt el azóta, hogy újból kormányt ragadtam. A férjem szerint azonban fejlődő képes vagyok.

Tegnap végül eljött az ideje, hogy be- és kiálljak az autóval az udvarról. Ez alapvetően nem egy nagy feladat, ha egy egyenes, aszfaltozott utcában lakik az ember, ami kétsávos. A mi utcánk azonban murvás, esőmosta-kávás, meredeken emelkedik és egy autónyi szélességű. (Ahhoz, hogy a kukás autó végig tudjon menni rajta, a lakóknak rendszeresen nyírni kell a bokrokat a kerítéseken belül!) A legtöbb vendégünk inkább egy lejjebb lévő utcában parkol, vagy veszi a bátorságot és 2-3 próbálkozás után sikerül neki be- vagy kihajtani a kapun. Büszkén jelentem, hogy a beállást elsőre abszolváltam. Itt kezdtem megnyugodni, mert hát ha nem jutok be meg ki az udvarról, akkor bizony hiába vezetek jól, sosem fogok tudni elindulni. Úgy alakult, hogy még a beállás napján ki is kellett állnom, hogy elmenjünk vásárolni. Hááát, az első próbálkozásba még a kuplung is egy kicsit beleégett, hát még az én arcbőröm! Ma reggel szervízbe ment az autó. Indulás előtt a férjem megkért, hogy álljak ki neki. Azonnal beleugrottam a tornacsukámba és bepattantam az autóba. Ő ki sem jött az udvarra. Jelentem elsőre kiálltam gond nélkül! És innentől már tudom, hogy meg tudom csinálni, úgyhogy vihetem az autót. Reszkessetek! :)

Becsszó nem voltak nagy elvárásaim. Direkt mondtam M-nek, hogy inkább én viszem a gyereket a kis hordozóval, mert szerintem szűkös lesz a hely...

Még mielőtt ide költöztünk, emlegette M, hogy Borosjenőn van egy falupiac. A költözés alatt, ahogy ide-oda furikáztunk, a Budai úton lévő Iparos Kocsma névre hallgató szórakoztató egység homlokzatán láttam a feliratot: Falupiac - A százéves. Aha, tehát itt van! Aztán az első felfedező séta alkalmával a Budai út 36. szám alatt, egy barna ajtóredőnyös házon láttuk kirakva ezt a táblát. Azóta sem tudom, hogy miért a kocsma falán van a felirat, amikor a piac jó pár házzal odébb van.

Hetekig készülődtem a nagy piac látogatásra, mert valami mindig közbejött. Kb. 1 hónap után jutottunk el végül. Már messziről látható a hirdetőtábla, amit az út "majdnemközepére" tesznek ki és amin az áll, hogy őstermelői piac. Egyre izgatottabb lettem, ahogy közeledtünk. A bejárat két oldalán paradicsom- és paprika palánták. Odabenn pedig fantasztikusan széles kínálat és igazi nyüzsgés... A pilisborosjenői piacnak 2, azaz kettő darab állandó árusa van. A valaha talán kisboltként funkcionáló helyiségben bal kéz felől egy zöldség-gyümölcs árus, szemben pedig a kecskesajtos-tejes-kencés. Minden második (páros) héten a piac megtelik, a harmadik, még üres sarokban egy húsos árulja portékáját: kolbászokat, szalonnát, szalámit, tepertőt, tojást. Miután szemügyre vettük az árakat, megnéztük mi hol olcsóbb... Szóval az egyetlen zöldségesnél vettünk leveszöldséget, majd átverekedtük magunkat a húsoshoz és vettünk csemege- és cserkész kolbászt. Mikor már úgy éreztük, hogy lejártuk a lábunkat, tova indultunk. Vacsorára megkóstoltuk a kolbászokat. A csemege kolbász fincsi volt, a cserkész egy kicsit túlfüstölt, de pár nap alatt mindkettő elszublimált.

Az egészben az a legnagyobb poén, hogy tulajdonképpen minden van, ami a hirdetőtáblán szerepel: kecskesajt, tojás, füstölt húsáru, savanyúság, lekvár, méz, gyümölcs és zöldség. Kicsi, borosjenői, de a miénk. Szeretjük és azóta is néha betérünk. Pénteken 17-19.30-ig Falupiac!

Már beköltözésünk első hetében utánajártam, hol és hogyan kell intézni a lakcím átjelentést. Először a pilisvörösvári okmányirodát hívtam, mivel Pilisborosjenő oda tartozik. Rózsaszín lakcímbejelentő nyomtatvány kitöltve, régi lakcímkártya és tulajdoni lap (nem kell hiteles) szükséges hozzá, de amúgy elintézhetem a borosjenői önkormányzatnál is, ott valószínűleg a tulajdoni lapot sem kérik, hiszen ők le tudják csekkolni helyileg a tulajdonviszonyt. Igen?! Már tárcsáztam is a borosjenői hivatalt, viszont (falu...) szeretnék ha a tulajdonossal együtt mennénk. Kizárt, hogy ezt össze tudjuk hozni! Maradt Vörösvár. Azért az önkormányzathoz elsétáltunk kicsi M-mel és kértünk abból a híres rózsaszín nyomtatványból. Az önkormányzat amúgy a Fő úton (hol máshol?) van, a művháztól balra. Abszolút újlakóknak: az a nagy sárga épület.

Ne kérdezzétek, hogy húzódott el eddig ez az egész! Lényeg, hogy tegnapra foglaltunk időpontot a pilisvörösvári okmányirodába, kereken 13 órára. M minden papírral felvértezve útnak indult. 99%-ban biztos voltam benne, hogy valami oknál fogva nem fogja tudni elintézni... 13.15-kor csörgött a telefonom... M kissé kiakadt... A helyrajzi szám még nem bizonyítja, hogy az valóban az a cím, ehhez kérjünk egy igazolást a pilisborosjenői önkormányzattól. Meg amúgy is, alá kéne még írnia egy másik tulajdonosnak is a lakcímbejelentőt. (De bakker, ez egy ikerház, azért van több tulajdonosa, a mi részünknek viszont csak egy tulaja van!) Ja, és ez egyébként sem úgy megy, mert neki ezt még le kéne ellenőriznie és majd csak utána intézkedik. Ja, és három főről van szó? Akkor három időpontot kellett volna kérni. Szerintem M jogosan akadt ki... Én is kiakadtam!

Szerencsére még anno megkérdeztem a pilisborosjenői önkormányzatnál dolgozó hölgyet az ügyfélfogadási időről. Na, erről a mai napig fogalmam sincs, viszont azt mondta (miután elsírtam, hogy a férjem sokáig dolgozik, bla-bla-bla), hogy bármikor mehetünk, amikor ő benn van. Ezt pedig gondosan leírtam egy kis cetlire, amit most gyorsan előkaptam. M-mel egyeztettük a taktikát: gyorsan elvágtat a borosjenői önkormányzathoz és megpróbálja elintézni annak ellenére, hogy tulajdonost nem tudunk felmutatni, de legalábbis anélkül a helyrajziszám=házszám igazolás nélkül nem jön el. Ekkor már a solymári Auchannál járt. Kb. fél óra múlva ismét csörög a telefonom... Nyissam ki a kaput. Kinyitom. Nem tűnik túl zordnak az arca... Sőt, mosolyog! És igggen, sikerült elintézni! Semmilyen aggálya nem volt a hölgynek (innen is üdvözlöm!), még tulajdonos sem kellett hozzá. Ráadásként üdvözölt bennünket a faluban és örömét fejezte ki, hogy egy ilyen kedves fiatalember (=M) költözik ide. (Ajjaj, kezdjek aggódni?)

Szóval most már hivatalosan is pilisborosjenői lakosok lettünk. És akkor még nem is meséltem a postai utánküldés kálváriájáról. Na, de majd legközelebb. Mennem kell ribizlilekvárt főzni...

Időről-időre muszáj kikapcsolnom. Ilyenkor kimenőt kérek és agyon shoppingolom magam. A vicc az, hogy általában többet vásárolok a gyereknek, mint magamnak. Majdnem 2 hónapja húztam már itthon az igát, de legalábbis a beköltözésünk óta - egy orvosi látogatást kivéve - nem voltam benn a városban egyedül. Úgyhogy hosszas várakozás után vasárnap délben felöltöttem egy nemrégiben vásárolt pólót és egy vadiúj táskát, kifestettem magam, tornacipőt húztam (ezen az úton a balerina is kizárt) és levágtattam a hegyről a 12.30-as buszhoz. Persze délelőtt még jó feleség módjára megfőztem a fiúknak az ebédet, elláttam M-et a kicsi M-re vonatkozó tudnivalókkal és napirenddel.

Az Üröm-Pilisborosjenő vonalon mindössze egyetlen busz jár, a 840-es. Ez az Árpád-hídtól indul és Pilisborosjenő buszfordulóig közlekedik. A menetidő 30-35 perc, csúcsidőn kívül. Csúcsidőben 40-45 percre is nőhet, hála az ürömi elágazásnál lévő közlekedési lámpának. Na, de nemsokára megváltozik a helyzet! A minap olvastam a pilisborosjenői újságban, hogy augusztustól elkezdik a kereszteződés átépítését és körforgalom lesz belőle, úgyhogy nyugodtan felkészülhet mindenki az akár 1 órás araszolásra is. És mindez eltarthat jövő nyárig! Nem tudom mi tart ilyen sokáig, ha egy Fradi stadiont 1 év alatt fel tudtak húzni, de inkább ne is menjünk bele.

Szóval ott tartottam, hogy a buszon kicsengettem a 310 forintos viteldíjat az Árpád-hídig. A Flórián térig, bármennyit is mész, 250 forint a jegy, de a plusz egy megálló plusz 60 forint. Viszont lejárt a pesti bérletem, úgyhogy kénytelen voltam a metróig menni, mert ott nagy valószínűséggel találni nyitva bérletpénztárt. Szidhatják tőlem a BKV-t, én többségében szeretem, a kisgyerekes bérletet pedig egyenesen imádom. 3450 forintért furikázni a városban annyit, amennyit csak akarok! 13 órakor már a metrón ültem. Először a Müllert céloztam be a Blahán, aztán irány az Arena Plaza. Fogalmam sincs mennyi időt töltöttem ott, de most is több mindent vettem kicsi M-nek mint magamnak. A végén pedig vettem egy fagyit, leültem a networking plészre és nyalogatás közben olvastam. Olvastam! Mindenféle zavaró tényező kizárva, csak olvastam! És akkor hagytam abba, amikor én akartam és nem akkor, amikor kicsi M akarta! Végül elindultam hazafelé, de hirtelen az az ötletem támadt, hogy kipróbálom a 4-es metrót, mert még nem mentem vele. Ez is pipa. Az órámra néztem, majd a telefonomban lapuló menetrendre. Vagy rohanok és elérem a 17.15-ös buszt, vagy ráérősen a 17.55-öst. Utóbbira voksoltam és leszálltam a Nyugatinál, majd bementem a Westendbe. Még két boltba beszaladtam, ahová mindenképpen akartam, de aztán magával ragadtak a kirakatok és rájöttem, hogy jó lesz nekem a 18.35-ös busz is. Végül az is lett belőle. De 18.15-kor tanácstalanul álltam az Árpád-híd buszvégállomásnál a bezárt jegypénztár előtt... Most honnan lesz nekem jegyem?! Automatából! 310 forint csörömpölt a gépben. Majd könyv elő a táskából - csakúgy, mint odafelé - és külvilág újból kizár.

Mikor hazaértem, a fiúk még nem voltak otthon. A hűtőszekrényből elővettem két sárgabarackot és leültem vele az udvaron. Erre is csak egyszer volt eddig példa. Kb. 5 perc múlva - még csak akkor kezdtem hozzá a második barackhoz - hallottam ugatni a kutyákat az utcában. Jönnek a pasijaim... És jöttek is.

Az úgy volt, hogy meg kellett rendelnünk egy gyógyszert... Mivel a borosjenői gyógyszertár elég pici, gondoltuk inkább egyből az ürömivel próbálkozunk. Persze a recept felírásakor a patika már zárva volt, így hát megnyertem magamnak a feladatot másnapra. Ha képregény figura lennék, ekkor egy villanykörte gyúlt volna fel a fejem felett lebegő buborékban: akkor megnézzük a pékséget Ürömön! Pilisborosjenő világváros. Elképzelni sem tudjátok, mi mindenre lehet rátalálni ebben a kicsi faluban, de majd el tudjátok képzelni, ha egyszer odajutok a virtuális teleregényemben! Egy dolog azonban hiányzik: egy jó kis pékség. Na, de szerencsénkre itt van Üröm egy köpésre. A pékség pedig a Doktor utcában, épp a patika mellett leledzik. Az utcasarkon lévő piros "Pékáru mintabolt" felirattal már régóta szemezek és itt volt az ideje, hogy végre ezt is felfedezzük kicsi M-mel. Csütörtök délelőtt a 10.32-es busszal mentünk át a szomszéd városba. A buszon ért egy kis arcul csapás, mert 250 forintért tartotta a markát a sofőr a 3 megállóért, pedig meg mernék esküdni, hogy a múltkor 50 forintot kértek a jegyért. Már egy megállóra is 250 forint a viteldíj 1 éve - ábrándított ki. Ezért aztán most serényen jegyzetelem, hogy mennyit költök buszjegyre 1 hónap alatt, mert amennyit megyünk, lehet, hogy mégis megéri bérletet venni. Na, de kanyarodjunk vissza a pékséghez. Ürömön, a Templom téren szálltunk le és irány először a patika. Kicsit rosszul érintett a felfedezés, hogy az út jobb oldalán nem volt járda, így kénytelen voltam átmenni a gyalogátkelőn a túloldalra, ami leginkább azért bosszantott, mert a Doktor utcánál meg nem volt zebra, amin visszamenjek. Ha egyedül vagyok, ez nem annyira hat meg, de gyerekkel a hátamon nem szeretek szabálytalanul közlekedni. Ámbátor most nem volt más választásom, úgyhogy miután kb. százszor balra és jobbra néztem, átszaladtunk az úton. A gyógyszertárban pikk-pakk végeztünk és némiképp enyhítette az úton való átkelés miatti dühömet az, hogy a megrendelt gyógyszer gyorsabban is érkezik meg és olcsóbb is, mint abban a pesti (budai) patikában, ahol korábban próbálkoztunk beszerezni. Ezek után pedig irány a pékség! A környéket belengő illat isteni! A mintabolt pultja szép, de a kiszolgálástól nem voltam elájulva és az is zavart, hogyy semminek nincs kinn a neve és az ára. Nem szeretem, ha szuggerálva várják, hogy mondjam már meg mit akarok, úgyhogy inkább gyorsan szabadultunk. Kértem gyorsan egy burgonyás cipót és két kókuszos-vaníliás csigát. A vaníliát mondjuk egész reggeli alatt kerestem a csigában, de nem találtam. Lehet, hogy abban a felében volt, amit kicsi M pusztított el? Mindegy, azért finom volt. És a kenyér is. Negatívba hajló tapasztalataim ellenére azért majd még megyünk. Bár az ürömi CBA Erzsébet kenyere még kóstolásra vár... és a buszjegy oda is 250 forint...

Néha hiányzik a babakocsi. Elő sem vettem mióta borosjenőiek lettünk. Pedig néha könnyebb lenne, mint cipelni kicsi M-et a maga 11 kilójával. Mégis szeretem a hordozó nyújtotta szabadságot. A csütörtöki hintázás után így megint gondoltam egyet és újabb útvonalon indultunk haza. A játszótér mögötti kis utcán gyalogoltunk fel a - nekünk szemközti - hegyre.

Szent Donát a szőlőskertek és szőlősgazdák védőszentje. És egy út neve Pilisborosjenőn. Itt lyukadtunk ki némi kacskaringózás után. Az út betonozott, ami ritkaság számba megy itt a faluban. Jóformán csak a főutak vannak aszfaltozva. Onnan fentről is gyönyörű a kilátás erre mifelénk. A 34-es szám alatt egy igazi fém cégér, egy kecskefej hirdeti, hogy kecsketej kapható. Mondtam már, hogy Pilisborosjenő "kecske nagyhatalom"? Kecsketejet és sajtot árulnak, ott a Kecskefesztivál, egy csomó háznál kecskét tartanak és a többi. Még sosem ittam kecsketejet. Kecskesajtot is csak egyszer ettem, de nem hagyott bennem túl mély nyomot. Szóval van mit bepótolnom. A Szent Donátról a templom magasságában tértünk le. Nincs túl jó állapotban az épület, de a lemenő nap fényében gyönyörű volt. Innen már egyenes, de legalábbis ismerős út vezetett hazáig. Egy sétának ez is jó volt.

Nem sokkal beköltözésünk után elkezdtem fújni: kell egy slag! Egy ikerház felet bérelünk, a vízóra akna természetesen a szomszédban, nálunk meg csak egy cső jön ki a földből. Erre a csonkra kéne rászerelni tehát valamiféle csapot (hogy ne kelljen mindig elzáratni a szomszéddal a vizet) és aztán arra mehetne rá a slag. Vagy valami ilyesmi. Dunsztom sincs az egészről. Csak azt tudom, hogy: kell egy slag! Jelenleg egy műanyag kannával locsolgatom a miniatűr kertemet, de így is legalább tízszer kell fordulnom minden este, mire kihordok a lakásból annyi vizet, hogy minden növénynek jusson.

A slag iránti vágyam ösztönzött minket arra, hogy feltérképezzük a környék barkácsáruházait. Lehetőség no. 1: a Bécsi úti Stop Shop után van egy Praktiker. Itt már jártunk egy párszor, de a kertészeti részleg elég gyér, esélytelen volt beszerezni a locsolócsőhöz szükséges kütyüket. Lehetőség no. 2: a budakalászi OBI, amit tegnap közelítettünk meg nem éppen átlagos módon. Délután 4-re kontrollra vittem kicsi M-et, ahol gyógyultnak nyilvánították. (Amúgy 3 foga jött ki 1 hét alatt, a 4. meg félúton.) A vakációnak "köszönhetően" a 16-17 órás idősávban 3 helyett most 2 busz közlekedik, úgyhogy a fél 5-ös buszt még a rendelőből hallottuk elmenni. A következő fél óra múlva érkezett. Nem vagyok az a típus, aki hajlandó fél órát szobrozni egy megállóban. Úgyhogy kicsi M-mel a hátamon elindultunk Üröm felé. Úgyis a kalászi kisbusszal akartam menni. Kb. fél óra alatt tettük meg a 2 km-es utat. 5 perccel a fő tér elérése előtt hívtam a budakalászi járatot, hogy jöjjenek értem. Tisztára mint aki már ezer éve itt lakik! Mindeközben forró dróton voltam M-mel, aki ezzel egyidőben indult el a munkahelyéről szintén az OBI felé... A buszon ülve, a fő térről kikanyarodva láttam megérkezni a borosjenői buszt. Még jó, hogy nem vártam rá! 17.20-kor leszálltunk Budakalászon. Tárcsáztam M-et, aki egy útfelbontás miatt épp akkor fordult vissza és indult el egy másik úton újból az OBI felé... Kicsi M-mel a megbeszélt találkozóhely felé kezdtünk orientálódni, de pánikszerűen újra a telefonom után kaptam, hogy közöljem M-mel, a kocsisor kb. az M0-ig áll, ne jöjjön be értünk Budakalászra, majd mi gyalogolunk kifelé és félúton, egy mellékutcában bepattanunk az autóba. Az Omszki-tó háta mögött találtam is egy kis utcát, a Tanító utcát, amin tovább sétáltunk, hogy addig se álljunk egy helyben, míg M odaér. Újra felhívtam a férjem, hogy ezt neki is elmondjam. Ő éppen az OBI lehajtója környékén volt már. Mi meg közben már az Omszki-tó túloldalán. Ezért aztán abban maradtunk, hogy most már akkor találkozzunk az áruháznál. Hát így történt, hogy mi busszal + gyalog kb. pont ugyanannyi idő alatt értünk Pilisborosjenőről a budakalászi OBI-hoz, mint M a budapesti munkahelyéről...

A slaghoz való cuccokat persze itt sem sikerült megvenni. Mint kiderült, ez valami ritka csatlakozó. Zsír! Lehetőség no. 3: megnézni a neten. Lehetőség no. 4: van valami Zoli, aki a szomszédnak is beszerelt valamit. Lehetőség no. 5: a no. 4 és a no. 3 helyet cserél.

A slagnál már csak egy dolog izgat jobban: vajon merre ment tovább a Tanító utcára bekanyarodott Auchan busz?

Miközben kinn dúlt a kánikula és akár azzal is tölthettük volna az időt, hogy felfújjuk kicsi M vadonatúj medencéjét, helyette hűtőfürdőztünk... a kádban, a házban. Szerda hajnalban Pötyi produkált egy közel 40 fokos lázat. És itt jön az, hogy milyen hasznos volt az első napokban bejárni a falut és lefotózni mindent. Előkaptam az Egészségháznál készített képet és hívtam reggel az orvost, akivel ugyebár az 1 éves státusz alkalmával már volt szerencsém találkozni, és át is kérettem a gyerek kártyáját ide, Pilisborosjenőre. A gyerekrendelés úgy néz ki, hogy hétfő-szerda-pénteken Ürömön, kedd-csütörtökön Borosjenőn van a doki. Szerdán tehát Ürömre kellett volna vinnem a fiút, de megállapodtunk az orvossal abban, hogy várunk egy napot, hogy a tünetek előjöjjenek. Ő így szokta. Én egyetértettem. Vártunk. Az irtózatosan magas lázon kívül azonban nem jött semmi. Szegény Drágám remegett a láztól és annyira erőtlen volt, hogy még magát és a poharát sem bírta megtartani. Borzasztó volt így látni őt! Mivel van lehetőség időpontkérésre, csütörtökön délután kértem is és kaptunk is. Odamentünk az Egészségházba. A gyerekrendelő a földszinten van és a hozzánk hasonló tudatlan újlakóknak üzenem, hogy ne álljanak meg kinn a folyósón, az ajtón belépve ugyanis van egy barátságos kis váróterem, néhány játékkal és egy pelenkázóval. Helyettesítés volt, de az ellátással és a bánásmóddal maximálisan meg voltam elégedve. Tüszős mandulagyulladás - szólt a diagnózis. Antibiotikum. Fiatal kora ellenére kicsi M már harmadszor részesül a modern kor eme vívmányából. Irány a patika. A pilisborosjenői gyógyszertárat a második sétánk alkalmával fedeztük fel kicsi M-mel, amikor először mentünk a Pöttöm ABC-be. A Fő út és a Mester utca sarkán van, de autóval a patak miatt nem lehet direktben, csak körben megközelíteni. A buszról az újtelepi megállónál kell leszállni. Mikor nagy ujjongva anno megtaláltuk a patikát, nyitva tartási időt nem láttunk kifüggesztve, ezért bementünk megérdeklődni. Nagyon édesek voltak, mert kétszer is elmondták, hogy 13 és 14 óra között ebédidő van. Értettem!! Falu... Sajnos ezúttal nem jártunk szerencsével, nem volt nekik az a gyógyszer, ami kicsi M-nek kellett. Irány az ürömi gyógyszertár, ami egyébként egy kicsit tovább is van nyitva, 18 óráig. Ha valakinek még ezt sem sikerül nyitva érnie, akkor a csillaghegyi HÉV megállónál van két patika is, ami nonstop nyitva tart. Ezt úgy sikerült megtudnom, hogy még szerdán, az első lázas napon, délután kénytelen voltam felhívni az ügyeletes doktornőt, mert kicsi M-nek 2 órán keresztül nem tudtam levinni a lázát, hiába lázcsillapító, hűtőfürdő, borogatás. Itt is volt egy aranyos megoldás: a kétféle lázcsillapító receptjét (hogy legyenek különböző hatóanyagú szereink, amit tudunk gyakrabban alkalmazni) kitűzték a külső kapura az ürömi rendelőnél, így M, munkából hazafelé jövet be tudott ugrani érte és ki is váltotta. Az ürömi patika a Dózsa György út és a Doktor utca sarkán van, egy gyönyörű magánház aljában. Itt megkaptuk a megváltó antibiotikumot és már repesztettünk is haza, hogy mihamarabb megkaphassa az én pici betegem az első dózist. Péntek reggel is még 40 fokos lázzal küzdöttünk, de a második adag gyógyszer már kiütötte a vírust és mint egy rossz démon, amit egy boszorkány elűzött, távozott. Azóta kicsi M jól van. Veszteség: nem lehettünk ott unokatesóm kisfiának az általános iskolai ballagásán, amit nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sajnálok. Nyereség: kicsi M-nek közben kijött egy, kettő, három vagy négy foga... Pontosan nem tudjuk, mert nem engedi, hogy benézzünk a szájába. De ami még nem bújt ki, az ma-holnap ki fog.

Gondoltam teszek némi említést a virtuális éterben a legközelebbi zupermarketről, amely nevezetesen a CBA-Művek egyik egysége. És aki most egy fröcsögős írásra számít, az nyomja meg az x-et az ablakon vagy szörföljön tovább! Nem, egyáltalán nem vagyok elkötelezett vásárlója a "visszafele ABC-nek", sőt, kifejezetten rosszul vagyok attól, hogy milyen céllal indultak és mára mivé lettek. De ezen túllépve már az előző lakhelyünkön is itt intéztem a kisebb bevásárlásokat, a "leszaladok ezért vagy azért, mert a nagybevásárlásnál elfelejtettem" típusú beszerzéseket. Miért? Mert ez volt a legközelebb. Most meg nagyjából csak ez van. Ez sem Pilisborosjenőn, hanem Ürömön, kb. 2 km-re tőlünk. Lokáció: Fő út (hivatalosan Dózsa György út), a Bécsi út felől érkezve nem sokkal a pilisborosjenői elágazás után. Volánbuszos megközelítés esetén az Ürömi mészégető megállónál kell leszállni. A GPS koordinátákról meg fogalmam sincs. Kategóriáját tekintve egy CBA Prímáról beszélünk és ahhoz képest, hogy ehhez a lánchoz tartozik, azt kell, hogy mondjam: príma. Még M-nek is tetszett, pedig ha valaki bojkottálja ezt a bolthálózatot, na, akkor az ő! A zöldségrészleg nagy, sok és szép áru van, ráadásul bizonyos időközönként egy kis vízpermetet fújnak a "zőccségre"... vagy a levegőbe... ki tudja, de jópofa. A zöldáru eőtt egy zsákos fűszerpolc, ahol a vásárló méregetheti ki magának a szükséges mennyiséget. Imádom az ilyeneket! Az Auchanban is az a rész a kedvencem, ahol mindenféle magokat, tésztákat stb. lehet zacsiba önteni és lemérni. Na, ugyanilyen van egyébként babból, lencséből és hasonlóból ebben a CBA-ban is. Mivel a környék egyetlen nagy közértje, mindenből van egy kicsi: a légycsapótól kezdve az iskolai füzeteken át a kenyértartóig nagyjából minden megtalálható. Nagy a borválaszték és a tejtermékes pult méretei sem elhanyagolhatók. Egyedül a hentesáruval nem vagyok kibékülve. Húst már az előző lakásunk melletti CBA-ban sem szívesen vettem, és ezzel itt is így vagyok. Esetleg csütörtök-péntek magasságában megkockáztatható, de hét elején nem túl szimpatikus a kínálat. Amúgy a nyitva tartás egészen fővárosi: hétfőtől péntekig 7-21 óráig, szombaton 20 óráig, vasárnap 8-18 óráig lehet pénzt költeni. Egyik oldalon egy ételbár, másik oldalon egy kávézó csatlakozik még a bolthoz. Tiszta, rendezett hely és a személyzet is normális. Még visszatérünk! Nem mintha lenne sok választási lehetőségünk...

Neeeem, nem utaztunk 200 km-t! Csak 2 km-t... gyalogoltunk.

Már tűkön ültem, hogy kicsi M felébredjen a délutáni alvásból (van neki alvókája!) és elinduljunk az első igazi családi túrára itt a környéken! Nem mintha új lenne a táj, hiszen M-mel, gyerekes életünk előtt sokat jártunk errefelé. Na de otthonról gyalog még nem jöttünk idáig! Mivel kicsi M meglehetős' nagy mozgásigénnyel rendelkezik, úgy kellett terveznem, hogy valahol megálljunk egy rövid időre és őt kivehessük a hordozóból, no meg vacsira vissza kellett érni. Így esett a választás a kb. 2 km-re fekvő Egri várra. A pilisi Egri várat az Egri csillagok c. film forgatására építették és a díszlet itt maradt mementónak. Mára gyerekes családok kirándulóhelye, nyugdíjas nordic walkingosok útvonalának állomása és baráti társaságok sörpados-sütögetős-napozós helyszíne. Megközelíthető a Kéktúra útvonalon (érintve több látnivalót is: Kálvária, dolomitbánya, Teve-szikla) vagy a játszótér felől, ki is van táblázva. A stabil 40 perces menetidő ebbe az irányba is meg volt, majd miután megtanulmányoztuk egy tájékoztató táblán a hely növényvilágát (terem errefelé kökény, ergo kökénylekvárt is kell majd befőznöm!) és leszüreteltünk egy vad meggyfát (M szerint cseresznye), letelepedtünk egy árnyékos helyre. Kicsi M először került közelebbi kapcsolatba a fűvel mint olyannal, ki is gazolta a pléd körüli területet. A feeling kedvéért hoztam otthonról egy kis epret és cseresznyét, úgyhogy gyümölcspikniket rendeztünk. Hazafelé a fejünk felett két motoros paplanernyős lebegett, majd gyors ereszkedésbe kezdtek és alig pár méterre suhantak el tőlünk. Pont valahol az Egri vár környékén landolhattak. Persze, nekik nincs kötelező vacsi idő...

Pilisborosjenői kálvária

Nagy-Kevély és Kis-Kevély

Felhagyott dolomitbánya

Teve-szikla

Egri vár

Fejünk felett az egyik paplanernyős