Néha hiányzik a babakocsi. Elő sem vettem mióta borosjenőiek lettünk. Pedig néha könnyebb lenne, mint cipelni kicsi M-et a maga 11 kilójával. Mégis szeretem a hordozó nyújtotta szabadságot. A csütörtöki hintázás után így megint gondoltam egyet és újabb útvonalon indultunk haza. A játszótér mögötti kis utcán gyalogoltunk fel a - nekünk szemközti - hegyre.

Szent Donát a szőlőskertek és szőlősgazdák védőszentje. És egy út neve Pilisborosjenőn. Itt lyukadtunk ki némi kacskaringózás után. Az út betonozott, ami ritkaság számba megy itt a faluban. Jóformán csak a főutak vannak aszfaltozva. Onnan fentről is gyönyörű a kilátás erre mifelénk. A 34-es szám alatt egy igazi fém cégér, egy kecskefej hirdeti, hogy kecsketej kapható. Mondtam már, hogy Pilisborosjenő "kecske nagyhatalom"? Kecsketejet és sajtot árulnak, ott a Kecskefesztivál, egy csomó háznál kecskét tartanak és a többi. Még sosem ittam kecsketejet. Kecskesajtot is csak egyszer ettem, de nem hagyott bennem túl mély nyomot. Szóval van mit bepótolnom. A Szent Donátról a templom magasságában tértünk le. Nincs túl jó állapotban az épület, de a lemenő nap fényében gyönyörű volt. Innen már egyenes, de legalábbis ismerős út vezetett hazáig. Egy sétának ez is jó volt.