Már beköltözésünk első hetében utánajártam, hol és hogyan kell intézni a lakcím átjelentést. Először a pilisvörösvári okmányirodát hívtam, mivel Pilisborosjenő oda tartozik. Rózsaszín lakcímbejelentő nyomtatvány kitöltve, régi lakcímkártya és tulajdoni lap (nem kell hiteles) szükséges hozzá, de amúgy elintézhetem a borosjenői önkormányzatnál is, ott valószínűleg a tulajdoni lapot sem kérik, hiszen ők le tudják csekkolni helyileg a tulajdonviszonyt. Igen?! Már tárcsáztam is a borosjenői hivatalt, viszont (falu...) szeretnék ha a tulajdonossal együtt mennénk. Kizárt, hogy ezt össze tudjuk hozni! Maradt Vörösvár. Azért az önkormányzathoz elsétáltunk kicsi M-mel és kértünk abból a híres rózsaszín nyomtatványból. Az önkormányzat amúgy a Fő úton (hol máshol?) van, a művháztól balra. Abszolút újlakóknak: az a nagy sárga épület.

Ne kérdezzétek, hogy húzódott el eddig ez az egész! Lényeg, hogy tegnapra foglaltunk időpontot a pilisvörösvári okmányirodába, kereken 13 órára. M minden papírral felvértezve útnak indult. 99%-ban biztos voltam benne, hogy valami oknál fogva nem fogja tudni elintézni... 13.15-kor csörgött a telefonom... M kissé kiakadt... A helyrajzi szám még nem bizonyítja, hogy az valóban az a cím, ehhez kérjünk egy igazolást a pilisborosjenői önkormányzattól. Meg amúgy is, alá kéne még írnia egy másik tulajdonosnak is a lakcímbejelentőt. (De bakker, ez egy ikerház, azért van több tulajdonosa, a mi részünknek viszont csak egy tulaja van!) Ja, és ez egyébként sem úgy megy, mert neki ezt még le kéne ellenőriznie és majd csak utána intézkedik. Ja, és három főről van szó? Akkor három időpontot kellett volna kérni. Szerintem M jogosan akadt ki... Én is kiakadtam!

Szerencsére még anno megkérdeztem a pilisborosjenői önkormányzatnál dolgozó hölgyet az ügyfélfogadási időről. Na, erről a mai napig fogalmam sincs, viszont azt mondta (miután elsírtam, hogy a férjem sokáig dolgozik, bla-bla-bla), hogy bármikor mehetünk, amikor ő benn van. Ezt pedig gondosan leírtam egy kis cetlire, amit most gyorsan előkaptam. M-mel egyeztettük a taktikát: gyorsan elvágtat a borosjenői önkormányzathoz és megpróbálja elintézni annak ellenére, hogy tulajdonost nem tudunk felmutatni, de legalábbis anélkül a helyrajziszám=házszám igazolás nélkül nem jön el. Ekkor már a solymári Auchannál járt. Kb. fél óra múlva ismét csörög a telefonom... Nyissam ki a kaput. Kinyitom. Nem tűnik túl zordnak az arca... Sőt, mosolyog! És igggen, sikerült elintézni! Semmilyen aggálya nem volt a hölgynek (innen is üdvözlöm!), még tulajdonos sem kellett hozzá. Ráadásként üdvözölt bennünket a faluban és örömét fejezte ki, hogy egy ilyen kedves fiatalember (=M) költözik ide. (Ajjaj, kezdjek aggódni?)

Szóval most már hivatalosan is pilisborosjenői lakosok lettünk. És akkor még nem is meséltem a postai utánküldés kálváriájáról. Na, de majd legközelebb. Mennem kell ribizlilekvárt főzni...