Akár ma is lehetett volna. De nem ma volt. Még valamikor július elején, egy napsütéses délelőttön. Nem volt dolgom otthon, szerettem volna kiruccanni valahová kicsi M-mel.

Pilisszentivánon van egy tó. Helyesebben kettő. Már régóta szerepelt a programlistámon. Utána olvastam: a tavat megkerülő út mindössze egy kilométer. Éppen ideális időtöltés egy meleg nyári nap unalmas reggelére. Amolyan ebéd előtti étvágycsináló séta.

Bepattantunk a kocsiba és Solymáron át körülbelül húsz perc alatt meg is érkeztünk Pilisszentivánra. Elhajtottam a Csali Csárda előtt, majd megfordultam és behajtottam a parkolójába. Egy fa árnyékában leparkoltam, majd az étteremtől jobbra eső kis ösvényen elindultunk tókerülő gyalogutunkra. A hozzánk hasonló autó-, illetve kiemelten tűzoltóautó-rajongók figyelmébe ajánlom a parkoló melletti, pilisszentiváni tűzoltóállomás közelebbről történő megtekintését.

A két tó közül a nagyobbik a nem túl szép, de annál viccesebb Slötyi nevet viseli. A kisebb tavat egyszerűen csak Kis-Slötyinek hívják. Mindkettő a korábbi bányászati munkáknak köszönhetően alakult ki. Ma elsősorban horgásztóként, rendezvényhelyszínként, futópályaként és fürdőhelyként szolgálja a pilisszentivániakat.

A Slötyi északnyugati részén gyönyörű fás partszakaszon sétáltunk, utóbb utánanézve kiderült, hogy ősfás terület. Ezután az út nagyon picit emelkedik, majd következik egy lapos kis partszakasz, sekély vízzel, ahol bár tilos a fürdés, ott jártunkkor is éppen pancsoltak. Majd egy kis kaptató és egy töltésre értünk. Egy óriási zakózás után - elkövető: kicsi M, ok: új cipő - utunk balra fordult és lejtőssé vált. Meglestük a kacsákat a nádasban, még egy balkanyar, egy kis séta és már vissza is értünk a kiindulópontra, a Csali Csárdához. Utóbbi egyébként népszerű étterem a környéken, de mi még nem teszteltük. A kisebbik tó nem járható körbe, csupán horgászásra alkalmas.

Hát így lesznek nálunk a semmittevő, unalmas délelőttökből tartalmas, emlékekkel - na meg sebekkel - teli napok. A viszontlátásra Slötyi!