Az úgy volt, hogy meg kellett rendelnünk egy gyógyszert... Mivel a borosjenői gyógyszertár elég pici, gondoltuk inkább egyből az ürömivel próbálkozunk. Persze a recept felírásakor a patika már zárva volt, így hát megnyertem magamnak a feladatot másnapra. Ha képregény figura lennék, ekkor egy villanykörte gyúlt volna fel a fejem felett lebegő buborékban: akkor megnézzük a pékséget Ürömön! Pilisborosjenő világváros. Elképzelni sem tudjátok, mi mindenre lehet rátalálni ebben a kicsi faluban, de majd el tudjátok képzelni, ha egyszer odajutok a virtuális teleregényemben! Egy dolog azonban hiányzik: egy jó kis pékség. Na, de szerencsénkre itt van Üröm egy köpésre. A pékség pedig a Doktor utcában, épp a patika mellett leledzik. Az utcasarkon lévő piros "Pékáru mintabolt" felirattal már régóta szemezek és itt volt az ideje, hogy végre ezt is felfedezzük kicsi M-mel. Csütörtök délelőtt a 10.32-es busszal mentünk át a szomszéd városba. A buszon ért egy kis arcul csapás, mert 250 forintért tartotta a markát a sofőr a 3 megállóért, pedig meg mernék esküdni, hogy a múltkor 50 forintot kértek a jegyért. Már egy megállóra is 250 forint a viteldíj 1 éve - ábrándított ki. Ezért aztán most serényen jegyzetelem, hogy mennyit költök buszjegyre 1 hónap alatt, mert amennyit megyünk, lehet, hogy mégis megéri bérletet venni. Na, de kanyarodjunk vissza a pékséghez. Ürömön, a Templom téren szálltunk le és irány először a patika. Kicsit rosszul érintett a felfedezés, hogy az út jobb oldalán nem volt járda, így kénytelen voltam átmenni a gyalogátkelőn a túloldalra, ami leginkább azért bosszantott, mert a Doktor utcánál meg nem volt zebra, amin visszamenjek. Ha egyedül vagyok, ez nem annyira hat meg, de gyerekkel a hátamon nem szeretek szabálytalanul közlekedni. Ámbátor most nem volt más választásom, úgyhogy miután kb. százszor balra és jobbra néztem, átszaladtunk az úton. A gyógyszertárban pikk-pakk végeztünk és némiképp enyhítette az úton való átkelés miatti dühömet az, hogy a megrendelt gyógyszer gyorsabban is érkezik meg és olcsóbb is, mint abban a pesti (budai) patikában, ahol korábban próbálkoztunk beszerezni. Ezek után pedig irány a pékség! A környéket belengő illat isteni! A mintabolt pultja szép, de a kiszolgálástól nem voltam elájulva és az is zavart, hogyy semminek nincs kinn a neve és az ára. Nem szeretem, ha szuggerálva várják, hogy mondjam már meg mit akarok, úgyhogy inkább gyorsan szabadultunk. Kértem gyorsan egy burgonyás cipót és két kókuszos-vaníliás csigát. A vaníliát mondjuk egész reggeli alatt kerestem a csigában, de nem találtam. Lehet, hogy abban a felében volt, amit kicsi M pusztított el? Mindegy, azért finom volt. És a kenyér is. Negatívba hajló tapasztalataim ellenére azért majd még megyünk. Bár az ürömi CBA Erzsébet kenyere még kóstolásra vár... és a buszjegy oda is 250 forint...