2015 őszén jártunk először a Bükkös parton. Egy pilisborosjenői barátnőmet vittem Szentendrére, hogy ajándékot vásárolhasson titokban a férjének. Gyerekek hátul, hát persze, hogy kellett valami program nekik is. A barátnőm ajánlotta a játszóteret a Bükkös patak partján, mondván, ők gyakran járnak oda. El is navigált minket arrafelé, majd egy szűk és meredek lejtős utcára mutatott, hogy kanyarodjak be és menjek le rajta. Szót fogadtam, de az utca végén a patakkal találtam szemben magamat. "Menj át rajta!" - mondta a barátnőm. "A patakon?!" - kérdeztem én, enyhe kétségbeeséssel a hangomban. "Persze, mi is mindig itt szoktunk átmenni!" - mondta ő, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. "Okééé." És átmentem. És már ott is voltunk.
November ellenére csodaszép napsütéses nap volt. Az avar olyan magasra volt felstószolva a patak partján, hogy a gyerekek elsüllyedtek benne. Nem is emlékszem igazán, hogy a játszótérre bementünk-e és, hogy mennyi időt töltöttünk ott, csak arra, hogy a gyerekeink az avarban hempergőztek. És borzasztóan élvezték. Én meg csak ittam a látványt, a hangulatot, a színeket, a hangokat, és arra gondoltam, hogy ide el kell hoznom M-et.
Ne kérdezzétek, hogy erre miért kellett több mint egy évet várni! Ugyanis csak 2017 januárjában tértünk vissza. Újév másnapján, a hová menjünk sétálni, vagyis hová vigyük Kicsi M-et bringázni kérdésre a Bükkös part jutott eszembe válaszként. Egészen más kép fogadott. Csupasz fák, helyenként befagyott patak, szürkeség és hideg. De a hely így is újra magával ragadott. Nem sétáltunk sokat, mert hamar átfáztunk, de akkor éppen az fogalmazódott meg bennem, hogy Borosjenő után még itt élnék szívesen. A patak egyik partján szinte a vízbe érnek a házak, de a másik oldalon keskeny sétaút vezet végig. Autóforgalom szinte semmi, oda csak az ottlakók hajthatnak be. Na, meg néha keresztezi a gyalogutat egy-egy kocsi, hogy átvághasson a patakon. Merthogy nem csak az az egy utca olyan, amin én anno lejöttem. Van belőle sok. És tényleg a világ legtermészetesebb dolgaként mennek át a vízen.
Ezután megint egy hosszú szünet következett. A harmadik randevúnk a Bükkös parttal idén augusztusban történt. Ekkor már négyesben, Kicsilánnyal érkeztünk oda. Mert ott lehet babakocsit tologatni. És persze Kicsi M tud biciklizni. Mind a ketten élvezték. Kicsilány tágra nyílt szemekkel nézelődött, Kicsi M pedig hídra fel, hídról le, patakon át oda-vissza. Mivel meleg volt, ezúttal sokat sétáltunk. Mindig tovább és tovább akartunk menni, hogy még többet lássunk a helyből. A játszótérnél a patakban szaladgáltak és játszottak a gyerekek. Hihetetlen micsoda élet volt! Még sosem láttam ilyennek. De most már komolyan elhatároztam, hogy gyakrabban jövünk.
És ezután mentünk is sűrű egymásutánban. Augusztus végén, mikor még tartott a nyári szünet az óvodában, egyik nap újra felkerestük a Bükkös partot. Akkor a játszótér volt a fő célpont. Három testvér folyamatosan a patakban pancsolt, hozták a vizet vödörszám a homokozóba, szákkal horgásztak, kavicsokat gyűjtöttek. Kicsi M sárga volt az irigységtől. Mondtam, hogy vegye le a cipőjét, aztán érezze jól magát. Nem kellett kétszer mondanom. Beállt a testvérek mellé a pancsolásban, a vízhordásban és a kavicsgyűjtésben is. Megígértem neki, hogy legközelebb hozunk papucsot, fürdőgatyát és homokozó felszerelést is.
Így is lett. Pár nap múlva újra ott voltunk. Mi egy pléden heverésztünk Kicsilánnyal, míg Kicsi M fürdőnadrágban szaladgált a patakban és azt sem tudta, hová legyen örömében. Papucs persze nem kellett. Mit bánta ő, hogy a kavicsok szúrják a talpát! Hamarosan M is megérkezett, láttuk ahogy a világ legtermészetesebb dolgaként átjön autóval a patakon. Kűrtőskalácsot is hozott meglepetésként a Csillagvár parkolójában lévő bódéból. Fahéjasat és vaníliásat. Most M volt sárga az irigységtől. Mondtam, hogy vegye le a cipőjét, aztán érezze jól magát. Neki sem kellett kétszer mondanom. Kicsi M néha oda szaladt hozzánk egy-egy falat kűrtőskalácsért. Vannak pillanatok, amik bevésődnek az ember emlékezetébe. Ez egy ilyen délután volt.
Nem tudom, hogy ez az emlék vagy a Bükkös part által kínált számtalan szórakozási lehetőség e az oka annak, hogy Kicsi M nemrégiben ezt a kérdést tette fel nekem minden átmenet nélkül: "Anya, ha legközelebb lesz egy szabadnapunk és nem lesz semmi, de semmi programunk, akkor elmegyünk a Bükkös partra?" Nekem sem kell kétszer mondani. Megyünk!
