Mostanában 1 méteres magasságból szemlélem a falu életét. Azaz mindent csak a kisfiam nézőpontjából látok és nagyjából csak és kizárólag az óvodai programokkal vagyok képben. Sor került az első komolyabb eseményre, a Márton-napi lámpás felvonulásra.
Kicsi M már a megelőző napon újságolta, hogy lámpást készítettek az oviban. És csilingelő hangon énekelte az egyik dalt, amit tanultak. Pár perccel korábban indultam a munkahelyemről, hogy biztosan odaérjek fél 5-re, a gyülekező meghirdetett időpontjára. A kocsit az Egészségház Budai út felőli parkolójában tettem le, mert a végállomás a régi óvoda volt. A csomagtartómból elővettem a bélelt cipőmet és lecseréltem rá a tűsarkú csizmámat. A táskámba bepakoltam három bögrét és a fejembe nyomtam a sapkát. Aztán nagy léptekkel elindultam az ovi felé. Mikor odaértem, kicsi M épp kilibbent az ajtón. Kedves szomszédasszonyom, akinek a kislányával egy csoportba jár a fiam, már felöltöztette, kezében ott fityegett a kis lámpás. Rendkívül kreatív, zsírpapírból tűzőgéppel hengerré formált, csillag alakú kivágásokkal és színes ceruzával díszített, füles világítótest, LED mécsessel a közepén. Borzasztóan tetszett!
Lassan közeledett az 5 óra. A gyerekek felsorakoztak az óvoda udvarán és bár "megtiltották", hogy a szülők a sorok közé szivárogjanak, nagyjából 1 perc múlva már mindenki az anyukája, apukája, nagymamája vagy nagypapája kezét szorongatta az ovistársáé helyett. De hogyan is gondolhatták, hogy az egész nap nem látott családtagot majd lecseréli a gyerek bárkire is?! Így aztán kicsi M-mel kéz a kézben indultunk neki a sétának. Közben M-mel forródróton voltunk, mert még nem ért oda, a menet miatt viszont már lezárták a falut. Leleményesen kerülővel érkezett, így pár perc múlva futva csatlakozott hozzánk.
A felvonulást nagyon komoly biztonsági intézkedések kísérték. Elöl egy felvezető autó (valaki a faluból), hátul villogóval a körzeti megbízott rendőr. A keresztutcákban - szocifogi alapon - szintén falubéli férfiak állták útját az autóforgalomnak. Imádom ezeket a "low budget" megoldásokat itt Pilisborosjenőn! És ezt most minden cinizmus nélkül írom. A hangulatról egy harmonikás (gondolom szintén helyi) és csemetéink, na meg az óvónők gondoskodtak énekszóval. A buszfordulónál némi veszteglés vette kezdetét, amit nem értettem, egészen odáig, míg egyszer csak meg nem jelent a hátunk mögött a régi óvoda apraja-nagyja. Hát persze, hiszen a felvonulás nekik is felvonulás! Tettek egy kis kört ők is a faluban. Innen már együtt mentünk tovább, óriási káoszt okozva a falu főutcáján... Legalább kettő, de lehet, hogy három autót is megakadályoztunk a hazajutásban! Egy Mömax szállítóautó pár perc után feladta, hogy kitolasson az egyik zsákutcából. És a fél óránként egyszer közlekedő buszt is feltartottuk legalább 5 percig. Szóval durva volt!
Ekkor jött aztán az igazi meglepetés, amit még én sem vártam. A régi óvoda udvarán egy hatalmas tábortűz várt minket. Persze szalaggal körbe kerítve, mert hát a biztonság az első! Hamarosan az önkéntes tűzoltók is megérkeztek. Itt ismét meg kellett jegyeznem, hogy az óvodavezető egész jó rendezvényszervezésben. Körbe álltuk a tüzet, énekeltünk, hallgattuk a harmonikás játékát és bámultuk a lángokat. Mikor vége lett, maratoni sorban állás kezdődött a lila hagymás zsíros kenyérért és a forró teáért. Ehhez kellett a három bögre, merthogy az ovi nemrég elnyerte a "Zöld Óvoda" címet, így ahol és ahogy csak lehet, óvjuk a környezetet.
Kicsi M életében először evett zsíros kenyeret. Persze, mert tök sötét volt, így nem látta, hogy mit eszik. Szerinte vajas kenyér volt. Meghagytam ebben a hitében. A teát is megitta, bár először forrónak találta. Szerintem már akkor is inkább a hideghez közelített mint a langyoshoz. A természet hívó szava vetett véget a mulatságnak számunkra, úgyhogy gyorsan haza siettünk. Otthon folytattuk a zsíros kenyeres party-t. És kicsi M már világosban is megette...
Ui.: Elnézést a fotók minőségéért, de a tükörreflexes-teleobjektíves-állványos fotó apparát már nem fért el a kezünkben a három bögre, három zsíroskenyér, nyolc szalvéta, két zsebkendő és kicsi M mancsa mellett. Jah, nincs is ilyen gépünk!
