Egy e-maillel kezdődött minden... Háromnegyed évvel ezelőtt a falusi levelezőlistára érkezett egy levél, amelyben egy közösségi kosárrendszerbe verbuváltak tagokat Pilisborosjenőről.

Sok évvel ezelőtt egy női magazinban olvastam erről. A kosárrendszerben kis gazdák tömörülnek, akik összeadják terményeiket, majd a helyi közösségből vásárlókat toboroznak, akik heti, havi vagy éves fixért bizonyos időközönként kapnak egy-egy kosár zöldséget, gyümölcsöt. Mindig ami épp terem, aminek szezonja van. A vevő jól jár, mert friss zöldséghez jut jó áron, a gazda jól jár mert biztos vásárlóköre és bevétele van. Lenyűgözött az ötlet! Lázasan kezdtem kutatni, hogy hol és hogyan csatlakozhatnék egy ilyen közösséghez. De akkor még igencsak gyerekcipőben járt ez a rendszer Magyarországon. Meg különben is, mit is akartam én Zuglóban, a belváros szívében?!

Aztán sok évvel később, Pilisborosjenőn, egyszer csak jött ez a levél. Szinte azonnal, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Na jó, azért vagyok annyira jófej feleség, hogy M-et megkérdeztem, mit szól hozzá. Nem mondott nemet. Úgyhogy belevágtunk. Először csak egy hónapra fizettünk be, egy fél kosárra. Próbaképpen. Május elejét írtunk, úgyhogy még nem volt sok minden a kosárban. A saláta pedig fonnyadt volt. Mindegy, gondoltuk, van még hátra három hét, az alatt kiderül, mennyire működőképes. A kosárban egyre több minden volt. A saláta pedig soha többé nem volt fonnyadt. Befizettünk még egy hónapra. Majd még egyre. Majd már egyszerre több hónapra is. A fél kosár maradt, mert hármunknak bőven elég. Sőt a nyári és őszi időszakban még a család többi részének is jutott belőle.

Az első kosár

Mikor kicsi M elkezdte az óvodát és már benn étkezett, felmerült a gondolat, hogy lemondjuk a zöldségkosarat. De mentes menü hiányában, továbbra is én főztem, így tagjai maradtunk a közösségnek. Majd a mentes óvodai menü kiharcolása után hétközben már egyáltalán nem főztem, ezért újra fontolóra vettük a kilépést. Hogy ennek ellenére mégis maradtunk a rendszerben, az főként M-nek köszönhető. Pedig az elején nem volt annyira oda a dologért. Most viszont buzgón kampányolt mellette, az érvei igazak voltak és könnyen meggyőzött.

István gazda Pomázon gondozza az Életkertet. A több kiskertből álló gazdaság bio zöldségeket termeszt. A közösséghez csatlakozók választhatnak egész és fél kosár közül, előbbit 4000 Ft/hét, utóbbit 2000 Ft/hét pénzért. Átvétel minden héten csütörtökön, a Rózsa u. 1. szám alatt este fél 7-től 8-ig. Igen, itt helyben, Pilisborosjenőn. Az átvevőponton általában a gazdával is össze lehet futni és egyeztetni, de hát modern időket élünk, persze fenn van a fészbúkon is: www.facebook.com/eletkertmuves.

Nyáron a zöldség szinte kifolyt a kosárból, annyira sok volt. Paradicsomot és paprikát például egyáltalán nem is vettem, sőt még a mélyhűtőbe is került és a családnak is szállítottam. Az uborka már a fülünkön jött ki, de ettük szorgalmasan. Rengeteg féle saláta landolt a konyhánkban a madársalátától a római salátáig. A rukkola a barátaink vagy a szomszéd konyhájában landolt, mert nagyjából ez az egyetlen zöldség, amit nem eszünk meg. Sok-sok mángoldot fogyasztottunk, amihez már újabb recepteket is kellett böngésznem a neten, mert kifogyott a repertoárom, a mángold viszont még mindig csak jött és jött. Krumplit és hagymát sem tudom mikor vettem utoljára boltban. És persze most sok mindenre nem tértem ki.

Ősszel kezdődött a gyökérzöldség, a sütőtök, a retek és a cékla dömping. Szinte heti rendszerességgel készült ekkor répatorta és már fontolgatom a céklás sütit is. Egy-egy doboz csíra szinte egész évben leledzik a kosárban, de télen megjelent az aprított zöldség is, ami akár salátának is jó, de nálunk még csütörtök este elfogy a vacsora mellé. Imádom az aprított gyümölcsöt is, ami ritkán jön, de szintén azonnal elfogy. Sok különlegesség is volt már a kosárban: édes- és lilaburgonya, savanyúkáposzta, dió, kovászos és bio csemege uborka, gomba, pagodakarfiol.

Októberi kosár

Amióta a közösség tagjai vagyunk, sokkal több zöldséget fogyasztunk. Nem csak főzve, de nyersen is. Eszünk olyan terményeket, amiket azelőtt sosem. Ráadásul nagyon jó, hogy mindig olyan dolog kerül az asztalunkra, ami épp terem. Állítólag így egészséges étkezni. Szeretem, hogy minden héten csütörtökön vár egy kosárnyi meglepetés. Maradunk tisztelettel.