M megpróbált lebeszélni arról, hogy ezt a bejegyzést megírjam. De nem hagytam magam. Mert bármennyire is tökéletes hely számunkra Pilisborosjenő, bizony vannak hibái. És ha a blogom eredeti célja lebeg előttem, vagyis segítséget szeretnék nyújtani a leendő újlakóknak, akkor teljes képet kell festenem. Amit csak úgy tudok megtenni, ha beszélek arról is, amit nem szeretek. Persze egy ilyen bejegyzést nehéz objektíven és politikától mentesen megírni, de igyekszem.

Nem szeretem, hogy katasztrofális utakon kell közlekednünk. A legtöbb bosszúságot ez okozza a faluban. Nem csak nekem, hanem mindenkinek. Érzékeny pontja ez minden borosjenői lakosnak. Az utak itt csak nyomokban tartalmaznak aszfaltot - szoktam mondani. A két fő közlekedési út, a fő út és a Budai út közül nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb. M szerint a Budai út, szerintem a fő út. A toldozott-foltozott utakon nincs egyetlen méter sem, ami nem ráz. A leendő Waldorf ovi előtt az aszfaltszürke valamennyi árnyalatát megfigyelhetjük, kevesebb mint négy négyzetméteren. És az még a jobbik eset, ha legalább van toldozás-foltozás. A rosszabbik, amikor lyuk van. Mit lyuk! Kráter! A fő útról az Ilona utcára bekanyarodva csaknem egy évig kerülgettünk egy akkora kátyút, amibe ha belefutott volna az autó kereke, tuti, hogy félig eltűnik benne. És higgyétek el, hogy cseppet sem túlzok! A végén már a gödör szélessége is elérte azt a határt, hogy az én kisautómmal éppen, hogy két kerék közé tudtam venni. Itt jött el az a pont, amikor - állítólag - egy helyi építési vállalkozónál betelt a pohár, és önköltségen öntött bele egy kis betont.

A leendő Waldorf óvoda előtti útszakasz, eső után még vonzóbb...

A Budai út igazi szlalom pálya

Nem szeretem, hogy az utak nagy része itt még mindig földes. Próbáltak ezen segíteni köves szórással, ami az elején még egész jó volt, mert tényleg zúzott volt a kő és még bele is nyomkodták az útba, így nem az első, hanem a harmadik eső mosta le teljesen. Később akkora kövekkel szórták tele az utakat, hogy némelyik még a sziklakertembe (ha lenne) is megfelelő méretű lett volna, mindenesetre autós közlekedésre teljességgel alkalmatlan. Szerencsére annyi homokot kevertek közé és annyira nem nyomkodták bele az útba, hogy ezt már az első eső lemosta. Aztán jött egy osztrák cég, egy hiper-szuper technika, felmarták, valami vízre keményedő porral leszórták, bevizezték, úthengerelték és kaptunk egy masszív útalapot, egy viszonylag egyenes és kőmentes utat. A mi utcánkban egészen jól működik, de volt, ahol az első eső után sártengerré változott az út. Persze nincsenek illúzióim afelől, hogy az útalapra a közeljövőben beton is kerül. Az eső meg időről-időre jön és teszi a dolgát...

A Várhalom utcát tavaly lemosta az eső, azóta is úgy áll

A Várhalom utca és a Budai út sarka, életveszélyes csatornaráccsal, eső által lehordott murvával, pocsolyákkal, járdának alig nevezhető gyalogúttal

Az utóbbi két évben, főként pályázati pénzekből, néhány utat sikerült helyrehozni. Ezek térkő burkolatot kaptak. Most is épp folyamatban van két utca burkolása. Remélem nem ez lesz az utolsó... De például míg a Patak utcában van (és volt is) egy mélyedés az út közepén, ami levezeti az utca aljára a vizet, addig ez az Erdő utcánál kimaradt. Igaz, ott nem is volt. De talán lehetett volna csinálni, ha egy kicsit gondolkodik az a valaki, akinek ez a feladata. Így most esőzés idején csak úgy folyik szerteszét az Erdő utcán a víz. Csodálatos lenne, ha vízesést akarnék látni. De ezt az utat általában közlekedésre használom. Autóval vagy gyalogosan. Első esetben balesetveszélyes, második esetben a gumicsizma kötelező viselet. És persze a víz csak az utca legalján kerül elvezetésre egy utca szélességű csatornarácson. Amit eddig csak egyszer láttam, hogy kitisztítanak. A többit a képzelőerőtökre bízom... Szóval igazából csak az a kérdés motoszkál a fejemben, hogy egy domboldalakra épült faluban nem lehetne-e egy kicsit jobban végiggondolni a vízelvezetés kérdését útfelújítás előtt? Mert a térkő burkolat nagyon szép és praktikus is, ha fel kell bontani valami miatt az utat, de az eső olyan csodálatosan alá tudja mosni, hogy csak na! Aztán megsüllyed, beszakad, satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Az Erdő utca alján található vízelvezető rács és az eső által lehordott köves föld, ami néha beteríti a Budai utat

Nem szeretem, hogy babakocsival csak az úton tudok közlekedni. Mert járda az nincs. Vagy ha van, akkor rossz az állapota. Tudom, hogy vannak gyerekek, akiknek még a sziklás földút sem elég rázós, de az enyém rémült tekintettel bámul rám, amikor néha napján arra vetemedek, hogy babakocsival tolom végig a falun. Nem szeretem, hogy az utaknak itt sincs széle, ami Magyarországon valamiféle divat lehet, de nekem ez a divatirányzat kifejezetten nem tetszik. És nem arra gondolok, hogy kövekkel kirakott útszegélynek kellene lennie, de az útszéli letörések helyrehozatala és egy fehér útszegély csík nagyban javítaná az összképet. Járdaépítés terén is van némi pozitív fejlődés, mert néha az útfelújítással párhuzamosan gyalogút is készül. Ám őszintén szólva azzal nem tudok mit kezdeni, hogy az út feléig van járda, aztán egyszer csak véget ér és battyoghatunk gyerekestül tovább az autóúton.

Nem szeretem, hogy itt mintha megállt volna az idő. Valahogy nem jutunk egyről a kettőre. Nincs haladás. Csak pletykák a mindenféle mutyikról. Pedig állítólag pénz azért akad. Mégis egy civil csoport, a "2097" és néhány lelkes falubeli kellett ahhoz, hogy valami elkezdődjön. Hogy helyrehozzák a helyenként életveszélyessé vált játszóteret, hogy legyen focipálya, hogy árnyat adó fasort ültessenek az Egri vár felé vezető út mellé és, hogy legyenek végre olyan rendezvények, amik most ugyan még gyerekcipőben járnak, de néhány év múlva akár tömegeket is vonzhatnak a faluba. Mert abból lesz újabb pénz újabb dolgokra. Abból nem lesz, ha ész nélkül vétózunk meg mindenféle beruházást és kezdeményezést attól félvén, hogy majd ellep minket az emberáradat és oda a nyugalmunknak. Lehet ezt ésszel és fenntartható módon csinálni. Nem kell átmenő forgalom ahhoz, hogy a fejlődés útjára lépjünk. Még pénz sem mindig. Csak jó ötletek, lelkes emberek, közösség építés és kitartás.

Nem szeretem, hogy meg kellett írnom ezt a bejegyzést és nem szeretem, hogy ilyen sokat tudtam írni. Sajnos ahhoz képest, hogy Pilisborosjenő sváb falu és ezt fennen hirdeti is, szégyenletes a rendetlenség. Steinheim am Albuch testvérvárosunkban élő "rokonaink" nem lennének büszkék ránk. Én is sváb vagyok és ennek megfelelően eléggé kocka. Az a fajta, akinél a szekrényben élére vannak állítva a ruhák. Szóval az átlagnál is jobban zavar Borosjenő jelenlegi képe.

Nem igazán szokott befolyásolni mások véleménye. Megnézek egy filmet, akkor is ha a kritikák lehúzták, és elolvasok egy könyvet, akkor is ha a többség negatívan értékeli. Szeretem megalkotni a saját véleményemet. A jövőbeli újlakóknak azt javaslom, hogy nézzenek körül Borosjenőn. Kukkantsanak be a kis utcákba, sétáljanak fel a hegyoldalba, menjenek végig gyalog és autóval! Beszélgessenek a helyiekkel! (A várossal ellentétben itt ezért senkit nem néznek hülyének.) Aztán mérlegeljenek! Számomra például a "szeretem-dolgok" ellensúlyozzák a "nemszeretem-dolgokat". Nyilván így van ezzel sok itt élő ember. Különben nem lennénk annyian. Sőt, egyre többen.