Ha ismeretlenekkel találkozunk, az időjárásról beszélünk. Ha kínos csend áll be egy beszélgetés során, az időjárásról beszélünk. Ha valakivel nagyon eltérő nézeteket vallunk, a viták elkerülése végett az időjárásról beszélünk. Ha túl meleg van, az időjárásról beszélünk. Ha túl hideg van, az időjárásról beszélünk. Mostanság az átlagosnál is gyakrabb, hogy az időjárásról beszélünk. Gondoltam, én is beszélek róla. Az időjárásról Pilisborosjenőn.

Tavasz

A kedvenc évszakom. Minden évben ezt várom a legjobban. Az északi oldalon még nagyon keveset süt a nap és alig melegít. A déli oldalon már ki lehet ülni a teraszokra, erkélyekre, de áprilistól már sötétíteni kell az ablakokat és nincs több üldögélés odakinn, mert már túl meleg van. De menjünk vissza egy kicsit a kályhához: mi az észak és mi a dél pilisborosjenői viszonylatban? Az északi a Köves-bérc, a déli a Kevély felőli oldal. Nekem eltartott egy darabig míg kihámoztam melyik melyik. Tavasszal érdemes felmenni az erdőbe, hogy igazán lássuk a kikeletet. Mert az udvarban hajlamosak vagyunk nem észrevenni, a nappalok még rövidek, talán sötét van mire hazaérünk. De az erdőben látni, ahogy az avar alól elkezdenek kibújni a tavaszi virágok, duzzadnak majd kipattannak a rügyek a fákon, és egyre hangosabban és hosszabb ideig csicseregnek a madarak.

Nyár

Pilisborosjenőn általában minimum 3-4 fokkal hűvösebb a levegő, mint a városban. Ennek nyáron nagyon örülünk. Ilyenkor jó az északi oldalon lakni, mert nincs olyan nagy hőség mint a déli oldalon. Amíg itthon töltöttem a napokat kicsi M-mel, sokszor nem is éreztem, hogy kánikula van. Ha huzamosabb ideig egy helyben üldögéltem a házban, nem volt ritka, hogy zoknit és hosszú nadrágot húztam, mert fáztam. Este viszont jobban lehűl a levegő. A vikingek, mint a férjem, ezért is imádják ezt a helyet. Az eső gyakran elkerüli a falut. Fekete fellegek jönnek innen-onnan, de csak akkor szakad le az ég, ha Üröm felől törnek be a felhők a völgybe.

Ősz

A helyzet kicsit hasonlít a tavaszhoz. Az északi oldalon elkezdenek fogyni a napos órák, a nap egyre alacsonyabban ballag végig az égen és alighogy felkelt, már el is tűnik a Köves-bérc mögött. A déli oldalon ilyenkor még simán napoznak. Ilyenkor se hagyjuk ki az erdőt, de legalábbis keressünk egy magaslatot, ahonnan belátni a tájat. És gyönyörködjünk a színekben. Az ősz egyik átka a köd. Bár én kedvelem. Kivéve ha olyan helyen túrázunk, ahol gyönyörű a kilátás, de én nem látok belőle semmit. Szóval a köd... Pilisborosjenőn gyakrabban van mint máshol. Beül a völgybe. Gyönyörű. Mint amikor az osztrák Alpokban nyaralsz, reggel felkelsz és ott úszik a felhő az ablak előtt. Mert néha csak pamacsok vannak. Néha meg persze a szomszédig sem látsz.

Tél

Ez van most. Igazi, hideg, havas. Első évben, mikor ideköltöztünk, sok hó esett. Szinte késő ősztől kora tavaszig folyamatosan volt hó. Ha az ember a városból Pilisborosjenőre költözik, elkezdi értékelni a telet. Rájön, hogy az szép. Mert míg a városban egy óra alatt szürke latyak lesz a hóból, addig itt napokig vagy akár hetekig fehérben pompázik minden. Ma a városban jártam. Már csak nyomokban lelhető fel a hó. Borosjenőn viszont még annyi van belőle, hogy az autós közlekedés is problémákba ütközik. Legalábbis számunkra biztosan. Tegnap fel sem jöttem a hegyre, leraktam a Budai úton az autót. Ma már felmerészkedtem, de csak tolatva tudtam felmenni a házig. A hótakarítás egyébként első osztályú a faluban. Tavaly és tavalyelőtt már hajnalban, ébredés előtt hallottuk a lapáttal felszerelt traktort végigzörögni az utcánkban. Idén mintha nem lenne annyira zökkenőmentes a hókotrás, mert még ma is vastagon állt a hó az utcában, de néha becsúszhatnak hibák a rendszerbe. Ilyenkor azért az északi oldalon nagyon hiányzik a napfény. A látványa és a melege is. És ilyenkor nem annyira értékeljük a városinál 3-4 fokkal hidegebb időt. Amikor még itthon voltam kicsi M-mel, télen rendszeresen jártunk át a déli oldalra sétálni. Mert míg itthon még vastag jég borította az udvart, addig a túloldalon már csak óriási pocsolyák tanúskodtak a korábbi napok csapadékhullásáról. Most már oviba járunk, ahol ilyenkor úgy sorakoznak a szánkók az udvarban, mint az autók a parkolóban. Az elmúlt hetek kemény mínuszaiban összefogott a falu. Számlát nyitottak a nehéz helyzetű családok számára, ahová pénzt kezdtek gyűjteni tűzifára. És gondoskodtak falunk egyetlen hajléktalanjáról, hogy ne fagyjon oda a buszmegálló várójához, ahol leginkább szeret ücsörögni.

Visszaolvasva az írásomat, kissé túlsúlyos lett a tél. Talán mert most az van. Talán ha ez a bejegyzés tavasszal, nyáron vagy ősszel született volna meg, akkor a tavasz, a nyár vagy az ősz lenne a leghosszabb bekezdés. Talán majd egyszer írok az időjárásról tavasszal, nyáron és ősszel. Hiszen az időjárás úgyis örök klasszikus téma.