21. Most csak ennyi nap telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Alakul... A múltkor azt írtam, elárulom, mi áll a háttérben, mi garantálja, hogy a posztok sűrűsége legalábbis megközelíti majd a régmúlt időkét. Nos, íme a titok.
2017. február 24. Este Rapülők koncert. Arra készülünk. A készülődés azzal indul, hogy kicsi M-et leadjuk a mamáéknál. M aznap korán kelt, hogy lelépve otthonról, a hobbijának hódoljon. Kicsi M még aludt. Nekem pedig dolgom volt a fürdőszobában. Na, nem az, amire gondoltok! Másfél év várakozás és próbálkozás után újra felcsillant a remény, hogy esetleg úton van a kistesó. Ezért aztán terhességi tesztet szerettem volna készíteni. Ott volt a szekrényben, csak elő kellett venni. Elő is vettem. A gondok ott kezdődtek, hogy tesztcsík már nem volt benne! Nem is értem, hogy rakhattam vissza üresen a dobozt! Mert az addig rendjén van, hogy üres vajas dobozt találok a hűtőben, de ez!...
A tesztet viszont mindenképpen aznap akartam megcsinálni. Úgy gondoltam, hogy ha negatív, akkor legalább ott a hétvége, hogy kiheverjem az újabb csalódást. Ha pedig pozitív, akkor este, a koncertre menet újságolom el a hírt M-nek. Egy fokkal romantikusabban szerettem volna előrukkolni a dologgal, mert kicsi M érkezésének bejelentése még a romantika határát sem súrolta:
Én: "Mit csinálsz ma este???"
M: "Miért?"
Én: "Mert ez k...ra két csík lett!"
Kapóra jött, hogy M-nek valamiért be kellett ugrania a munkahelyére. Mindenféle ürüggyel rávettem, hogy vigye magával kicsi M-et is. Nekem pedig - érdekes módon - a DM-ben akadt dolgom. Ezért aztán engem kidobtak a Csillagvárnál, ők pedig elmentek M dolgozójába. Ezerrel rohantam a DM-be és az alibiként megvásárolt dolog mellett egy tesztet is pottyantottam a kosárba. Majd irány a mosdó. Ez sem éppen romantikus, de ott, a Csillagvár mosdójában csináltam meg a tesztet. Ami azonnal pozitív lett. Én meg azonnal bőgni kezdtem. Azóta is abba a WC-be megyek be, ahányszor csak arra járok. Ezen kívül csak egy fényképet őrzök a teszten kirajzolódott két csíkról.
Miután kicsi M-et leadtuk a mamáéknál, elindultunk a városba. Koncert előtt egy közös, korai vacsorát terveztünk egy étteremben. Ahogy kiszálltunk a kocsiból és a Dunakorzóra értünk, nem bírtam már tovább magamban tartani a hírt. Megmutattam M-nek a fotót a telefonomon. Kellett egy pár másodperc mire leesett neki, hogy mit lát a képen. Meglepődött, de örült. Határozottan örült. Csak nem számított rá pont most. Hát, pont most én sem, de azért már sejtettem a jelekből. Korábban is véltem már jeleket felfedezni, de mint utóbb kiderült, falsnak bizonyultak. Ezúttal azonban valahol ott mélyen, legbelül tudtam, hogy ezek a jelek most tényleg azt jelzik: másodszor is anyuka leszek.
De hogyan is kanyarintok én most ebből egy Pilisborosjenőről szóló blog bejegyzést? Hát úgy, kérem, hogy egy kismamának bizony védőnőhöz és orvoshoz kell mennie. És ezen a téren ismét "újlakónak" számítottam. Mindkettővel volt már dolgom, de nem ilyen ügyben.
A védőnőnek tudtam a mobilszámát, így hát felhívtam. Terhes tanácsadás minden héten szerdán 16-18 óráig van az Egészségházban. De 17 óráig érjek oda, mert 18 órától neki már valami próba van. Falu... Egyébként Borosjenőn két védőnő, Eszti néni és Judit teljesít szolgálatot, természetesen területi megosztásban. Az utca szerinti bontás megtekinthető a védőnői szolgálat bejárati ajtaján.
Az orvosnál is jártam már korábban. Egyszer. Meg is jegyezte, hogy nem sokszor vagyok beteg. Hát, szerencsére tényleg nem. De a kártyámat átkértem a faluba az addigi első és egyetlen látogatásom alkalmával, mert úgy gondoltam, hogy betegen, egy 1 év körüli gyerekkel nem fogok tudni a városba rohangálni a korábbi háziorvosomhoz. Kovács doktor igazi orvos. Ez a kategória nálam ott kezdődik, amikor egy nátha esetén megkopogtatják a hátamat. Hát, ő ez a fajta. Lehet időpontot kérni telefonon, de a rendelés amúgy is gyorsan halad, nincs sok faxni, nem kell nála sokat várni. Kivéve ha sürgős esethez hívják. Ahová egyébként teljes orvosi eszköztárral felszerelt biciklivel vonul ki. Ilyenkor marad az asszisztens, aki rengeteg dolgot el tud intézni. Falu... Néha be sem jelentkezem az orvoshoz, előtte megkérdezem az asszisztenst, Zsuzsát, hogy tud-e nekem segíteni. Általában tud. Kivéve ha helyettesítik, mint most nyáron, amikor letettem a munkát. A helyettes ugyan felvett betegállományba a számítógépes rendszerben, de a beteglapért vissza kellett mennem Zsuzsához. (Még több részletért kattints ide: http://www.pilisborosjeno.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=26&Itemid=31.)
Szóval már nem dolgozom, otthon vagyok. Beindult a fészekrakó ösztön és ezerrel rakom rendbe az egész házat. Selejtezek, átrendezek, rendet rakok. Azzal hitegetnek, hogy ezúttal egy kislányt hordok a szívem alatt. Ezt két különböző orvos is megerősítette és mindenféle szürke és fehér kis pöttyökre mutogattak az ultrahang képernyőjén, hogy lám-lám, ott a bizonyíték. Jövő héten 4D ultrahangra megyünk, bízva abban, hogy egy harmadik orvos is ugyanezt mondja. Remélem, mert a pelenkázószekrény már roskadozik a rózsaszín ruháktól. Egy fiúnak pedig nem áll jól ez a szín.
A "sosemvagyokegyedül" állapot 32. hetében járok. Október végén érkezik a család negyedik tagja. Drukkoljatok, hogy jó alvó legyen! Mert akkor lesz időm blogolni.
