Karácsony előtt, alatt, után, szóval karácsony környékén az ember nyitottabb arra, hogy adjon. Bár egyre-másra nőnek ki a földből a szebbnél szebb házak, azért Pilisborosjenőn is van kin segíteni.
Családsegítés
Épp egy gyors bevásárlásra szaladtam be az ürömi CBA-ba még december elején. A bejáratnál egy szórólapot nyomtak a kezembe, miszerint tartós élelmiszert gyűjt a Pilisborosjenői Családsegítő Szolgálat. Kifejlődőben lévő lokálpatrióta énem azonnal a megfelelő polcokhoz irányított, és a bevásárlólistán szereplő tételek mellett családi kiszerelésű tészta, óriás zöldborsókonzerv és májkrémek is kerültek a kosárba. Mire azonban végeztem, a gyűjtést szervezők távoztak. Az adományokat hazavittem és gondoltam, hogy a szórólapon megjelölt napok valamelyikén visszaviszem a boltba. Az idő telt, az adománygyűjtő napok peregtek, de én nem jutottam el a CBA-ba. Aztán egyik nap jött egy e-mail az óvodai levelezőlistára: a családsegítő szolgálat tartós élelmiszert gyűjt az oviban. Egy reggel fogtam a pakkomat és a gyerekkel együtt bevittem az óvodába.
Adventi vásár
Szintén az ovis levlistán érkezett a hír, hogy adventi vásárt rendeznek, ahová a szülők kézzel készített, karácsonyi témájú ajándéktárgyait, mézeskalácsait várják, a bevétel pedig az óvodai alapítványt gazdagítja. Mézeskalácsot nem akartam sütni, mert egyrészt még sosem csináltam (jót), másrészt meg úgy gondoltam, hogy mindenki azzal fog előrukkolni. Kábé egy napig törtem a fejem, hogy mit tudnék olcsón, gyorsan és tömegesen előállítani. Ki is találtam, hogy tobozból, borostyánlevélből és csipkebogyóból karácsonyfadíszt gyártok. A tobozokat össze is szedtem a szüleim udvarán, de a többi alkatrészt nem sikerült beszereznem. Pedig igazából csak az erdő széléig kellett volna elsétálnom. De ha volt időm, már sötét volt, ha világos volt, akkor meg nem volt időm. Éppen ekkor volt egy nagy beszélgetésem M-mel is, hogy hiába dolgozom már két hónapja, még mindig totális időzavarban szenvedek. Nemhogy magamra, de sokszor még a mosásra és a mosogatásra sincs időm. Meggyőzött, hogy nem kell nekem mindig mindenben részt vennem, csak ha az időmből és erőmből kitelik. Ezért aztán az adventi vásárra szánt karácsonyfadíszek sosem készültek el. Talán egyszerűbb ha megszerzem az óvoda alapítványának számlaszámát...
Komatál
Pilisborosjenőn él egy régi szokás: azoknak a családoknak, ahol épp megszületett a harmadik (vagy negyedik, ötödik, sokadik) gyerek, egy hónapig a falu asszonyai főznek. Modern időket élünk, az ilyen hírek is e-mailben érkeznek, a borosjenői levelezőlistára. Ezúttal azonban csak második gyerek született és kissé szkeptikus hangvételű volt a levél, merthogy tudják, hogy karácsony előtt mindenkinek sok a tennivalója, de most egy rászoruló családról van szó, akiknek nem csak támogatást, de valódi segítséget jelentene az étel. Rekord gyorsasággal telt meg a szokásos táblázat... Természetesen én is beírtam magam, mint mindig, mióta fenn vagyok a levelezőlistán és kapom ezeket a felhívásokat. December 22-re véstem be a nevem és a menüt: krémleves, bolognai spagetti. December 21-től szabadságon voltam, három napos felkészülési időt szánva a karácsonyra, igazán belefér az időmbe. Gondoltam ezt akkor... Aztán december 17-re virradóra kicsi M végig hányta az éjszakát. Az első óvodai karácsonyi ünnepségünkön is csak külön engedéllyel vehettünk részt, bár a gyerek addigra már jól volt. Én viszont december 20-ra virradóra kaptam meg előkarácsonyi ajándékként kicsi fiamtól a vírust, így akkor még közel sem volt biztos, hogy 22-én bármit is képes leszek főzni. Végül összeszedtem magam és kutyafuttában ugyan, de szállítottam a megígért menüt a családnak.
Rá kellett jönnöm, hogy amíg otthon voltam kicsi M-mel, felüdülést jelentett az életemben egy-egy komatál, az anyuka beinvitálása, beszélgetés egy idegen mégis ismerős családdal és változatosságot hozott egy karácsonyfadísz elkészítése a szokásos menetrend szerint zajló napjaimba. Azonban mióta dolgozom, ezek plusz feladatok. Önként vállalt terhek. Idő, amit másokra fordítok a férjem és a gyerekem helyett, nem is beszélve az "énidőről". Segíts ha bírsz! Főleg, ha tudsz...
