A családi legendárium szerint első osztályos koromban karácsonyra már folyékonyan olvastam. Szintén a szüleim mesélték, hogy a nyári melegben én benn punnyadtam a szobában és faltam a betűket. Amikor rám szóltak, hogy menjek már ki a levegőre, én fogtam a kisszékemet, kivittem az udvarra, ráültem és olvastam tovább.
Az általános iskolámban volt egy könyvtár. Néhány osztálytársammal folyton ott lebzseltünk. Betéve tudtam, hogy mit hol találok. Volt ott egy könyvtáros néni. A Csák Éva néni. Megtanított minket arra, mit kell csinálni ha valaki ki szeretne venni egy könyvet. Volt, hogy ránk bízta a pultot, amikor ki kellett valahová szaladnia. És mi hibátlanul helyettesítettük őt. Sok évvel ezelőtt volt, amikor még papíralapon ment a kölcsönzés, könyvet keresni pedig a cédulakatalógusban kellett.
Később beiratkoztam a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár csepeli fiókkönyvtárába. Oda jártam álláshirdetéseket nézni a HVG-ben meg a Népszabadságban, kazettát, később CD-t kölcsönöztem és persze könyveket. Ifjúsági irodalmat, kötelező olvasmányokat, útikönyveket, romantikus irodalmat, kertészeti könyveket. Ahogy nőttem, mindig mást. Aztán elköltöztem Csepelről és egy hosszabb szünet következett.
Tavaly újra beiratkoztam a könyvtárba. Kicsi M miatt volt az egész. Az otthon található mesekönyvek és a pénztárcám már nem bírta kielégíteni a mesék iránti igényét. Úgy hallottam, hogy az ürömi könyvtárban jó sok mesekönyv van. Így hát egy nap beléptünk az ajtaján. Az ürömi könyvtár a fő (teljes nevén: Dózsa György) úton található, az ortodox kápolnával szemben. És tényleg sok a mesekönyv. Gyorsan ki is választottunk hatot. Ennyi a maximálisan kikölcsönözhető darabszám. Az mondjuk meglepett, hogy itt még mindig papíron történik a kölcsönzés, mint közel harminc évvel ezelőtt az általános iskolámban, Csák Éva néninél, de végül is ennek is meg van a maga bája.
Azóta minden hónapban megyünk. Persze most már nem mindig hat darab mesekönyvet veszünk ki. Általában csak ötöt. A kvótából egyet megtartok magamnak és én is viszek olvasnivalót.
Alexandra Pavlovna sírkápolna
Egy könyvtárlátogatás alkalmával M jött értünk. Mi hamarabb végeztünk, M meg szokás szerint késett. A bibliotékával szemben vártunk rá. Ott, ahol egy jártamban-keltemben már sokszor látott, gyönyörű fasor indul, aminek a végén egy számomra eladdig titokzatos kis templom állt. Gondoltam, hogy itt az ideje felfedezni magamnak. Elindultunk a fákkal szegélyezett bazaltköves sétányon a vaskapu felé. Úgy tűnt, hogy zárva van. Csalódott voltam. De mégis nyitva volt. Boldog voltam. A kerítés mögött, egy kis dombon, ott állt egy kápolna. A hátsó bejáraton érkeztünk, ezért elindultunk az eső áztatta, nedves füvön, hogy megkerüljük. Mint kiderült, az udvarnak ott is van egy bejárata, egy sokkal helyesebb kis kapu. Itt láttam meg azt a táblát is, amiből kiderült számomra, hogy egy ortodox templomot csodálok éppen. Jobban körül nézve pedig azt is felfedeztem, hogy ez Alexandra Pavlovna sírkápolnája. Alexandra Pavlovna József nádor főherceg felesége volt, aki fiatalon elhunyt. Az ő kérése volt, hogy a nádori birtokhoz tartozó kedvenc kirándulóhelyén, Ürömön temessék el. A sírkápolnát 1803-ban szentelték fel és ezzel ez lett az Orosz Ortodox Egyház első magyarországi temploma. Alexandra Pavlovna földi maradványait mindmáig itt őrzik. A kápolnát minden szombaton 9 és 12 óra között lehet meglátogatni, de 10-től mise van.
Ebben az évben részt veszek a híradós Szabados Ágnes "Nincs időm olvasni" kihívásában. Egy hónap, egy könyv. Minden hónapban van egy megadott téma. Most, júliusban valami orosz. Hosszas gondolkodás után kitaláltam, hogy Ulickajától szeretnék olvasni. A könyvei fülszövegét végigfutva a Szonyecska és az Imágó keltette fel az érdeklődésemet. Igen ám, de az ürömi könyvtár most a nyári szünet miatt zárva van. Így aztán Kicsi M-mel felkerestük a pilisborosjenői könyvtárat.
Pilisborosjenőn a könyvtár a művelődési ház emeletén van. Az első benyomásom az volt, hogy picike. Mondjuk nem tudom, hogy mit vártam egy falu könyvtárától... Tetszett, hogy rögtön a bejárattal szemben vannak az új könyvek. A többi polcon böngészve viszont rá kellett jönnöm, hogy a kínálat egy-egy íróra koncentrálódik. Így aki szereti Danielle Steel, Mary Nichols vagy Jo Nesbo könyveit, annak feltétlenül itt a helye. Aki viszont Ulickajára vágyik, annak máshol kell keresgélnie. Sajnos ugyanis egyik könyvét sem tudtam kikölcsönözni. Ezért aztán nem is iratkoztam be első nekifutásra. Talán majd legközelebb.
Ha már az olvasásnál tartunk, ejtek néhány szót a helyi könyvmegállókról is. Aki nem ismerné ezt a fogalmat: a könyvmegállóban ingyenes könyvek vannak, ha viszel egyet, elhozhatsz egyet. Pilisborosjenőn a művház bejáratánál két polcon sorakoznak az olvasókra váró könyvek. Ürömön a könyvtár bejárata melletti polcon lehet böngészni. Igazi, szekrényes könyvmegállót legközelebb a csillaghegyi HÉV megállónál láttam.
Na, és hogy jut egy pilisborosjenői lakó Ulickaja könyvhöz amikor az ürömi könyvtár zárva van, a helyiben nincsen, megvenni pedig nem szeretné? Hát ír a levelező listára. És rögtön akad több falubeli is, aki szívesen kölcsön adja neki a könyvét. A Szonyecska és az Imágó már itt van a polcomon. Augusztus elejéig maradhatnak. Már csak azt kell eldöntenem, hogy melyiket olvassam el. Vagy mindkettőt?
