A programmal már tavaly is találkoztam, de akkor - valamilyen fel nem idézhető okból - nem tudtunk rá időt szakítani. Nem úgy, mint most! Laza, vasárnap délelőtti program lett belőle, július 3-án, egy héttel ezelőtt...
A Solymári Traktorbarátok Köre által szervezett, sorrendben 12. Traktortalálkozó helyszíne a sportpálya volt. Hogy ez pontosan hol leledzik, nem tudtam, bár tettünk már arrafelé pár sétát. Annyit tudtam, hogy a Terstyánszky Ödön úton kell mennünk Pilisszentiván irányába. Gondoltam, csak ki lesz táblázva. Nos, nem volt nehéz megtalálni. Rengeteg parkoló autó, lézengő járókelők és persze traktorok mindenütt. Én csak néhány járműre számítottam... De ők véresen komolyan gondolták ezt a dolgot!
A kocsiból kiszállva azonnal megütötte a fülemet a sramlizene. Igazi sváb mulatságba csöppentünk. A kerítésen belülre érkezve - és a játékautó áruson nagy nehezen túljutva - balra traktorok, jobbra veterán autók sorakoztak. A többi traktor a focipálya szélén félkörben állt fel. Elindultunk szépen lassan körbe, hogy szemügyre vegyük a járgányokat. Némelyik előtt, egy állványra kihelyezve, gyönyörű kis brossúrában mutatták be a veterán traktorok felújítási munkálatait. Amikor az egyiknél nagy boldogan, németül karattyolva jött felénk a tulajdonos, azt hittem, lehidalok. Aztán felfedeztem néhány svájci zászlót is... Na, tessék, nemzetközi traktortalálkozó! A kis táblákból kiderült, hogy a nagykerekűek átlagéletkora igencsak magas, nem volt ritka az 50-60 éves példány sem, sőt a fent említett német barátunk büszkesége a 80. évét taposta. Mikor a kör végére értünk, a sok traktor ellenére egy - szintén nem fiatal - BMW mellett ragadtunk le, természetesen kicsi M kedvében járva. Közben a futópályán "száguldoztak" a gépek.
A matuzsálemek előtti újabb tiszteletkörünk során kicsi M büszkén trónolt egy gyerekméretű traktor nyergében, majd lecsekkoltuk a gyerekprogramokat is, úgy mint óriás csúzli és célbadobás. Ezután felfigyeltünk a műsorvezető hívására, miszerint hamarosan kezdődik a traktorhúzó verseny. Felsétáltunk hát a lelátóra és elfoglaltuk a legjobbnak ítélt helyet, amiről először odébb kellett költöznünk, mert a rendezők mindent kitakartak, majd végül fel kellett állnunk, mert mindenki más is ezt tette és így aztán már totál semmit sem láttunk.
A traktorhúzó versenyt egy gyerekcsapat kezdte, amolyan vicces felvezetésként. A poén azonban annyira jól sikerült, hogy sorra jelentkeztek a hirtelen verbuválódó gyerekcsoportok. Szükség volt a szervezők improvizációs készségére, hogy mindezt kezelni tudják és nagy hirtelen jutalmat kerítsenek mintegy 40-50 csemetének. A gyerekek után következtek a felnőttek. A sort a rendezők csapata nyitotta, majd még kettő követte.
Számunkra itt véget ért az esemény, mert kicsi M számára biztosítani szerettük volna a délutáni pihenést. Pedig kíváncsi lettem volna a délutáni Gyűrűvadász Vándorkupa-versenyre, amiről még csak halvány sejtésem sincs, hogy hogy nézhet ki, pláne traktorokkal. Tényleg egy gyűrűre vadásznak?! Na, és persze a nap nagy durranásáról, a traktorfelvonulásról is lemaradtunk, de egyszer biztosan bepótoljuk azt is. Mindenesetre rövid ott tartózkodásunk ellenére nagyon jól éreztük magunkat és tartalmas programban volt részünk. További infókért itt lehet böngészni: www.solymaritraktoros.hu
Kifelé még egyszer át kellett verekednünk magunkat a játékautó áruson, amiből aztán egy ígéret született. Tudom, hogy minden szakkönyv ellenzi a szobatisztaságra nevelést jutalomért cserébe. Nálunk azonban úgy tűnik csak ez működik. Kicsi M, aki 3 éves elmúlt, egy héttel ezelőtt még masszívan pelenkás volt és nem akart hallani semmiféle alternatíváról. Majd beígértem neki egy kisautót, amit a Traktortalálkozón, a játékautó árusnál látott, és láss csodát: pár nap elteltével itthonra, nappalra, mondhatni teljes biztonsággal szobatiszta lett. Ennyit a szakkönyvek alapján történő gyereknevelésről... Viszont most kezdhetem nyomozni, hogy ki volt az az árus, hogy beszerezzem a kis versenyautót, aminek barna a színe és nincs szirénája...
