Szombaton végre eljött a várva várt nap. A hetek... Mit hetek?! A hónapok óta hirdetett Tűzoltónap időpontja. A mi kis sváb falunk, Pilisborosjenő, alias Weindorf saját kis Feuerwehrfest-je.

A hetedhét falura szóló esemény délután 2 órakor vette kezdetét. A pár nappal azelőtt még a portugál-magyar meccs győzelme alkalmából "ria-ria-hungáriázó" tűzoltóautó-dudák ezúttal a fesztivál nyitányát hirdették. Kicsi M ekkor még húzta az ebéd utáni lóbőrt, de ébredéskor első kérdése volt, hogy: "akkor most megyünk a Tűzoltónapra?" Naná hogy!

Gyorsan puccba vágtuk magunkat és megtettük azt a mérhetetlenül hosszú, kb. 5 perces sétát a Pilisborosjenői Önkéntes Tűzoltó Egyesület telephelyéig. A Budai út két szélén egész komoly mennyiségű autó parkolt. Nem csoda, hiszen ez volt az első olyan faluprogram, amire azt lehet mondani, hogy egészen jól meghirdették. Az Ürömön, a pilisborosjenői elágazásnál, az autóút felett kifeszített molinó például egészen látványos és egyedi megoldás volt helyi viszonylatban. A roppant kreatív, piros alapon fehér betűs kiírás egyszerű volt, de úgy tűnik hatásos.

Odafelé menet előbb egy tűzoltó autó, majd egy cabrio tűzoltó-Trabant húzott el mellettünk tele utasokkal, majd hirtelen eltűntek. Végül a tűzoltó állomás melletti-mögötti füves területen leltünk rájuk. Sőt, nem csak rájuk, hanem még sok más tűzoltó autóra is. Az idén 130 éves Egyesület igazán kitett magáért, ami a programkínálatot illeti. A réten felállítottak egy füstsátrat, amiben maszkkal és oxigén-palackkal felszerelkezve lehetett keresztül sétálni. Egy emelőkosaras tűzoltóautó folyamatosan emelgette a tériszonyt még csak hírből sem ismerő bátor vállalkozókat. A kilátást irigyeltem tőlük, a magasságot nem. Ebből már könnyen ki lehet barkochbázni, hogy én sajnos nem csak hírből ismerem a tériszonyt. Még éppen elcsíptük a lovagoltatást is, de az íjászatról már csak meséltek nekünk.

M-et borzasztóan izgatta az a régi tűzoltóautó, ami odafelé menet elszáguldott mellettünk, ezért úgy gondoltuk, közelebbről is megnézzük. Kicsi M-et próbáltuk rávenni, hogy üljünk fel rá, menjünk vele egy kört, de maximális ellenállásba ütköztünk. Azért M-et felzavartam az autóra, hogy nézze meg. Aztán valamilyen okból kifolyólag - már nem emlékszem miért - én is felszálltam, kicsi M pedig az ajtónál állva nézett fel ránk, majd egyszercsak teljes megadással közölte: "na jó, én is felmegyek". Felhúztuk és leültünk vele a hátsó ülésre. A vezetőfülkében nagyobb fiúgyerekek vagánykodtak és csapkodták az ajtókat. Kicsi M egy idő után elkezdett kacagni. Az egyik kisfiú még mórikálta is magát, amikor rájött, hogy ő most szórakoztató szerepben tündököl. Gyermekünk oldódni kezdett, majd egy idő után a volánnál kötött ki, tekergetni kezdte a kormányt és már nem ragaszkodott ahhoz, hogy az ölemben üljön. Sőt, amikor jött a sofőr és a tűzoltóautó elindult újabb tiszteletkörére a faluban, minden további nélkül maradtunk és bent ülve még a sziréna és a duda sem tűnt olyan hangosnak.

Ettől kezdve pedig nem volt megállás. M és miniatűr változata háromszor mászták meg a mászóka funkciót betöltő szalmabála rakást, majd kicsi M azért kezdett nyúzni minket, hogy menjünk egy kört a Trabanttal is. Mivel a csodajárgány folyamatosan teltházas volt, a színpad felé vettük az irányt. Éppen egy hastánc bemutatónak lehettünk fül- és szemtanúi, ami egyébként egészen korrekt színvonalú volt. A zenei aláfestés kicsi M tetszését abszolút elnyerte, aki először a háttérben megbújva, majd a végén már a színpad előtt ropta a táncot.

Vacsorára már otthon voltunk, de a Tűzoltónapon töltött kb. 2 óra nagyon jól telt, jól éreztük magunkat, szuper kis hétvégi program kerekedett belőle. Egy-egy ilyen falubeli megmozduláson már belefutunk egy-két ismerősbe is, szóval kezdünk beépülni a közösségbe. A zúzós rockzenei koncerttől még este 10-kor is visszhangzott a völgy, de utána már elcsendesedett a falu. 5 év múlva, veletek, ugyanitt!