Gyerekkoromban a nyarat az udvaron töltöttük. Késő tavasztól kora őszig szinte állandóan kinn voltunk. Kertészkedtünk. Szaladgáltunk a slagból spriccelő víz alatt. Napoztunk egy pléden a füvön. Uborkát mostunk óriási vajlingban a savanyúság elrakáshoz. Fürödtünk a nyárra felállított medencében. A közgáz szigorlatomra például úgy készültem, hogy átolvastam egy tételt, aztán bementem a medencébe, és körbe-körbe sétálva mondtam fel magamnak a tanulnivalót.

Aztán beköltöztem a városba.

Aztán kiköltöztem a városból. Persze amiről most fogok írni, az ország bármely pontján megtehető, bármely kertes ház udvarán.

Az elmúlt hétvégén óriási volt a hőség. Kiköltöztünk hát a kertbe. Szombat reggel kapkodva készítettem az ebédet, hogy aztán legyen időm felfújni kicsi M medencéjét, megtöltsem vízzel, elővadásszam a kisgatyóját (irtózom a gyerekek ádámkosztümben való fürdetésétől), bekenjem naptejjel, a fejébe nyomjam a sapkáját, kiterítsem a medence mellé a polifoamomat, amin elnyúlok és figyelem a kisfiamat, ahogy birtokba veszi a "strandját".

Miután kicsi M megunta a pancsolást (tartott kb. 10 percig), a gatyót pelusra cseréltem és szabadjára engedtem az udvaron. Én pedig beléptem a kis kertembe és leszüreteltem egy kis salátát az ebédhez. Aztán kihoztam két tálat a konyhából és engedtem bele vizet a slagból. Az udvaron mostam meg a zöld leveleket.

Vasárnap délelőtt behoztam az erkélyről az első saját készítésű kovászos uborkámat, amit még csütörtökön zártam üvegbe és tettem ki a napra.

M és a gyerek épp ekkor indultak autót mosni. Míg ők távol voltak, szúnyogháló került kicsi M szobájának ablakára. A délutáni alvás idején a mi hálószobánk ablakára is felraktam a szúnyoghálót, majd ott hagyva minden mosatlan edényt, fogtam egy polifoamot és egy párnát, leterítettem a fűre, majd egy pohár víz, a babaőrző és egy könyv társaságában leheveredtem a fűbe. Másfél órát feküdtem és olvastam. Közben legyek zümmögtek a fejem körül, hangyák csikizték a bőrömet, és hosszan szemeztem egy nőstény feketerigóval, aki folyton ott ólálkodott a fűben. Néha fel-felnéztem a könyvből és gyönyörködtem a kertünkben, vagy a felettem terebélyesen elnyúló diófa lombjában.

Kicsi M ébredése után a tetőtéri ablakokra is felhelyeztem a szúnyoghálót. Ehhez létrára kellett másznom. Konstatálnom kellett, hogy a tetejéről - ha lehet - még szebb a kilátás, mint csak úgy simán az erkélyen állva. Odafenn már szinte egyáltalán nem takarják ki a fák a hegyeket. A Nagy-Kevély ilyen szemtelenül sehol sem "tolódik az arcodba" . Na, és ez az a dolog, amit nem lehetne az ország bármely pontján, bármely kertes házben megtenni. Minden mást igen.