Van úgy, hogy az élet nem zajlik. Ebben a hidegben nem csak a legyek lassulnak le (tegnap egyet odébb söpörtem és ettől ki is múlt), hanem mi is. Következzen hát három szösszenet, három apró életkép, amolyan egyperces.

Kutya egy este

Szorgalmasan járok jógára itt Pilisborosjenőn. Gyalog megyek és gyalog jövök a falu végén lévő "szentélyből". A múlt heti alkalommal az egyik tornatársam ajánlgatta, hogy autóval elvisz, de szívesebben sétáltam, meg amúgy is az ellenkező irányban lakik. Körülbelül 5 méter után bántam meg, hogy nem szálltam be a kocsijába... A kutyák iránti mérsékelt rajongásomról már írtam. Hát az történt, hogy a Kökény közből lefelé jövet mérgesen ugatva jött felém egy eb. Főleg ha hátat fordítottam neki, akkor közeledett irdatlanul gyors léptekkel. Persze ha szembe fordultam, akkor inába szállt a bátorsága, maximum vakkantott még kettőt, nehogy már azt higgyem, hogy betojt tőlem. Nem is nagyon mertem a hátamat mutatni neki, úgyhogy hátrafelé menetben jöttem lefelé a dombon, és elrettentésképpen néha meglobogtattam előtte az összetekert polifoamomat, mint fegyvert. Ezt háromszor játszottam el, mire leszakadt rólam. Újabb érv a saját autó mellett...

Tesco (tor)túra

Ritkán szánom rá magam, hogy kicsi M-mel neki induljak a városnak délelőtt busszal. Viszont volt egy tescós kuponom, aminek erősen közeledett a lejárata, úgyhogy hátizsákot vettem, megfogtam a csemetém kezét és lementünk... vagyis inkább szaladtunk a buszhoz. Kicsi M a buszt látván lenyomta a szokásos lábdobogós-kiabálós örömtáncot, majd felszálltunk. A legközelebbi Tesco a Bécsi úton van, oda mentünk. A busz az óbudai temetőnél áll meg, ahonnan tipegő tempóban kb. fél óra alatt jutottunk el a hipermarketig. A haladásunkat lassította néhány csatornafedél, egy autókereskedés és sok ezer kavics. Hozzávetőlegesen egy órám volt elintézni a vásárlást, hogy maradjon egy fél óránk visszavánszorogni a buszmegállóig. Az időt tartva kb. 10 perccel a busz érkezése előtt megérkeztünk a megállóba. De a járat nem érkezett időben, úgyhogy vártunk. És vártunk. És vártunk. Végül cirka 10 perc késéssel érkezett meg a jármű. Még szerencse, hogy kicsi M jól elvan az autók nézegetésével, a Bécsi úton meg nagy a forgalom... A busz tömve volt, ülőhely nuku. Már a negyedéig elgyalogoltam a gyerekkel a kezemben és már indult is a járat, mire valakinek eszébe jutott átadni a helyét. A következő megállóban felszállt egy csomó kisiskolás gyerek, akik pont mellettünk álltak meg. Először nem örültem neki, aztán mégis, mert kicsi M tátott szájjal nézte és hallgatta őket, így jól elfoglalta magát míg le nem szálltunk. Hazafelé többet vittem a gyereket kézben, mint amennyit ő a saját lábán ment. A hegyre fölfelé szinte végig cipeltem. Két pihenőt is be kellett iktatnom, mert majdnem megszakadtam. Úgy lihegtem mint egy tüdőbajos, és hazaérve olyan fáradt voltam, hogy kicsi M-mel együtt én is elaludtam ebéd után. Újabb strigula a saját autó mellett...

Zokni az ereszcsatornában

Felkészítettem a kertet a télre. Na jó, van még egy-két apró tennivaló, de nagyjából rendben van. Az utolsó simítás az volt, hogy M egyik nap kiásta a bodzabokrot, én pedig másnap összegereblyéztem a diófa leveleket. Két diófáról is szüreteljük a termést, de egyik sem a mi udvarunkban áll. Az amelyiknek a lombja szinte teljesen beterítette a kertünket, adott - nem kevés - jutalmat is: egy méretes kosárnyi diót! Nekünk elég lesz jövő őszig. A diószedéssel tarkított levél takarítás eltartott vagy jó másfél órát, de megérte. És ha már arra jártam, kitakarítottam az ereszcsatorna szűrőjét is, amiben egy fél pár, fehér alapon lila csíkos, rózsazsín ujjrészes zoknit találtam, kifordítva! Nem a fiamé és nem az enyém. "Örököltük" az előző lakótól? A szomszédé? A szél fújta a háztetőre egy szárítóról? Vagy egy szarka lopta el és ejtette le pont itt? Sosem fogom megtudni. Mint ahogy azt sem, hogyan merült fel valakiben az az ötlet, hogy a földbe ásson egy kb. fél méteres, ketté ágazó, fél centi átmérőjű drót darabot, aminek a fele a bodzabokor kiásása után kikandikált a talajból. Ez már fele annyira sem vicces, mint az a zokni. Még jó, hogy nem az ott szaladgáló kicsi M "találta meg". Merthogy itt jövőre fű lesz. Csak ahhoz majd a magot meg kell venni. Érik az a saját autó...