Szeretem a karácsonyt! Az a fajta karácsonyváró vagyok, aki jó előre megkomponálja még a terítéket is, ahol minden mindennel harmonizál. Az ajándékok díszes csomagolást kapnak, mert szerintem sokkal nagyobb a meglepetés, ha szép papírba rejtjük és csillogó masnival kötjük át. A feladataimat listázom és úgy próbálok sakkozni az idővel, hogy december 24-én én is díszíthessem a fát M-mel és a gyerekekkel, és ne csak a konyhából nézzem őket. Mert fát díszíteni is imádok! Mondjuk azt nem komponálom meg mióta kicsi M is díszít... Leginkább azt élvezem, ahogy szedem ki a dobozból a díszeket. Az egyiket Salzburgban vettük, a másikat Norvégiában, a harmadikat egy volt kolléganőmtől kaptam, a negyediket az első közös karácsonyunkra vettük, szóval majdnem mindegyikhez fűződik valami emlék. Szenteste karácsonyi fülbevalót teszek be. És "ronda" karácsonyi pulcsit veszek fel.

Jó érzés őrizni a hagyományokat, amiket M és én otthonról hoztunk. Aztán ezt összegyúrni és kialakítani az új szokásokat. A saját családi hagyományainkat. Ami persze egy kicsit évről évre alakul, mert más volt kettesben, más volt hármasban egy kisbabával, aztán egy nagyobbal és megint más négyesben. De vannak fix elemek. A reggel szépen terített asztalnál kezdődik, ahol egy általam sütött kuglófot, kalácsot vagy egyéb süteményt tálalok. Minden évben mást. Sosem sütöm meg kétszer ugyanazt. Aztán behozzuk a fát, hogy egy kicsit felmelegedjen, kinyújtózkodjon és felkészüljön arra, ami szerintem a legjobb dolog, ami egy fenyőfával történhet: hogy karácsonyfa váljék belőle. Nálunk nem a Jézuska és nem az angyalok hozzák a fát. Mi együtt díszítünk. Mindig M feladata az égősort felrakni, én meg akasztót szúrok a szaloncukrokba. A többi magától alakul. A csúcsdíszt a fiúk rakják fel. Ez a legutolsó mozzanat. Aztán felkapcsoljuk az égősort és csodáljuk a munkánkat. Minden évben elégedettek vagyunk vele. A délután valahogy elszalad, aztán neki állok vacsorát készíteni és újra szépen megterítek. Vacsora után pedig következik az ajándékbontás. Felváltva bontunk egy-egy csomagot és izgulunk, hogy mennyire örül a másik. Utána pedig elmegyünk sétálni. Mondjuk ez évről évre nehezebb, mert kicsi M játszani akar az új játékaival. Érthető. Lehet, hogy idén átgondoljuk a sorrendet.

Advent Szentendrén,...

Szinte minden évben elmegyek valamelyik adventi vásárba Budapesten. Idén viszont gondoltam egyet és bronzvasárnap, kiscsaládommal együtt átautóztunk Szentendrére, hogy ott hangolódjunk a karácsonyra. Szentendre amúgy is gyönyörű kisváros szerintem, sötétben, ünnepi fényekben fürödve pedig igazán különös a hangulata. Bóklásztunk egyet a Fő tértől induló pavilonsoron és magunkba szippantottuk a forralt bor illatát. A forralt bort magát sajnos nem tudtuk, mert M vezetett, én meg szolidarítottam. Azért így is jó volt.

...Jenőn,...

Kis falunknak egészen eddig az évig nem volt adventi vására. Idén azonban néhány lelkes falubeli összefogott és létrehozták a Jenői Advent programsorozatot. December 1-jétől három szombaton át a Mandelbrot pékség lett a falu központja. Naná, hogy mi is elmentünk! A raklapokból rögtönzött standokon főként helyi kézműves termékeket árultak, de voltak finomságok is és persze puncs borpárlattal vagy rummal. Ezúttal gyalog voltunk, úgyhogy nem hagytuk ki és koccintottunk egyet M-mel. Közben találkoztunk sok ismerőssel, beálltunk az óriás karácsonyfa alá és melegedtünk a hordóban rakott tűznél. Hideg, mégis szívet melengető este volt.

...és otthon

Az adventi koszorút mindig saját kezűleg készítem. Általában jó előre kitalálom, hogy milyen legyen, aztán nagy kapkodva az utolsó pillanatban készülök el vele. Idén annyira az utolsó pillanatban lett kész, hogy egyáltalán nem olyan lett, amilyet terveztem. Kicsi M három éves kora óta, mióta már nagyjából tisztában van azzal, hogy mi a karácsony és várja is, adventi naptárt is készítek. Idén egy vonatot csináltam neki. M meg két éve reklamálja, hogy neki miért nincs naptárja. Megígértem neki, hogy jövőre ő is kap. Szeretem a lakást is feldíszíteni és karácsonyi hangulatot teremteni. Ebben az évben ezzel is el vagyok egy kicsit maradva, de ezt Kicsilányra fogom. A gyerek mindig jó alibi. Az ajándék beszerzéssel mindig megcsúszok, idén azonban egy héttel az ünnep előtt már mindenkinek mindent megvettünk. Még a fát is, ami most hótakaró alatt várja, hogy eljöjjön az ő nagy napja.

Hát, mi így várjuk a karácsonyt. De gondolom ez olyan, mint a halászlé. Mindenkinek meg van rá a tuti receptje. Ki így készül az ünnepekre, ki úgy. Valaki meg amúgy...

Szép karácsonyt mindenkinek!