Már régóta (régóta... hiszen alig egy hónapja lakunk itt!) izgatott, hogy mi van a Fő út túloldalán, a másik hegyen. Pilisborosjenő egy völgyben fekszik. Mondjuk, hogy annak a legmélyén megy végig a Fő út. Egyik oldalon hegy, másik oldalon hegy. Mi az egyiken lakunk, eddig csak ott bóklásztunk. De mi van a Fő úton túl? Hát ma délután kicsi M-mel felkerekedtünk és a játszóteret most nem eminnen, hanem amonnan közelítettük meg. Útvonal: Rákóczi utca - Kántor utca - Iskola út - Templom út - Rózsa utca - Patak utca - Szent István király utca. Kicsi M - nem éppen anyabarát módra - kb. 90 fokos szögben lóg ki oldalra a hátamon, csak, hogy láthassa a brümm-brümmöket, tök mindegy, hogy áll vagy mozog. (Nem fogom megúszni, elő kell, hogy vegyem a babakocsit...) Szóval némi oldalra húzással felkaptattunk a nekünk szemközt lévő hegyre. Nem volt különösebben eseménydús út, de talán még jól jöhet, ha tudjuk, hogy a Rákóczi utcában van egy gumijavító, a templommal szemközt egy Yamaha motorbolt, a Rózsa utca 6. szám alatt termelői bor kapható, és akinek szobafestő-mázoló-tapétázó szakemberre volna szüksége, az a Patak utcában keresgéljen. Mindebből a termelői bor csigázott fel leginkább, mert még mindig nem kostoltam meg Weindorf borát. Weindorf Pilisborosjenő sváb neve. A kilátás egyébként a Patak utcából leereszkedve pazar! De még mindig nem veri kenterbe a mi oldalunkat, még akkor sem, mikor egy jókora esőfelhő tornyosul a főváros felett!