Pilisborosjenői szocializációs folyamatomban ma új fejezet kezdődött: megtaláltam a játszóteret! Egy volt kolléganőm, aki történetesen Ürömön lakik, rám írt FB-n, hogy "jaj, de jó, hogy ideköltöztetek, fussunk össze és menjünk együtt a gyerekekkel a játszóra". Eddigi sétáim során el voltam keseredve, hogy Pilisborosjenőn nincs játszótér, de ha ő mondja, akkor bizony itt valahol lennie kell egynek. Egy tízóraiztatás közben a telómon felpattantam a világhálóra és a keresőben addig böngésztem, míg meg nem leltem virtuálisan a játszóteret. Egy blogbejegyzés - mi más? - szerint a Fő utca 91. szám alatt leledzik a 2010-ben megépített "bezzeg az én gyerekem már ezt is tudja" találkozóhely. Ma meg volt a kolléganővel az összefutás is, de úgy alakult, hogy a játszót kicsi M-mel, a fiammal együtt, kettesben fedeztük fel. Uzsi után kicsi M felkerült a hátamra (helyes kis hátizsákja van - mondta ma nekem egy férfi a patikában), aztán nekivágtunk. A Fő utcán mentünk végig, cél a buszfordulón túli Pilisborosjenő volt, valahol arra kellett ugyanis lennie a játszótérnek. Nem kellett sokkal tovább mennünk az autóbuszforduló után, csak meg kellett mászni egy kis dombot a több mint 10 kilós "batyummal", és már szembe is jött velünk, amit kerestünk. Először egy kicsit túl is gyalogoltam rajta - na nem azért mert nem vettem észre, ugyanis bár a falu pici, de a játszótér szabad szemmel is jól látható, hanem -, hogy megnézzem mi van tovább. Nem túl sok minden, de van egy toi toi WC hosszabb ott tartózkodás esetére (örültem neki és ráadásul semmi szaga nem volt, ellentétben a városligetiekkel) és egy Jenői Faló névre keresztelt, az Üvegtigrisnél egy fokkal kisebb, de sok fokkal kulturáltabbnak látszó büfé. A nagy melegben a kínálatból a legfontosabbnak a jégkrémet ítéltem meg, de letesztelni máskor fogom. Kicsi M a játszótér adta szórakozási lehetőségek közül egyelőre csak a hintát tudja értékelni, de örömmel konstatáltam, hogy babáknak valóból kettő darab is van, úgyhogy az egyikbe jól bele is ültettem. Fél óra hintázás és két ordítás - "de anya, én még hintázni akaroook!" - után elindultunk hazafelé, de más úton. A Jenői Faló vendéglátói egység melletti utcán gyalogoltunk fel a hegyre és az országos kéktúra jelzésen mentünk hazafelé. Gyönyörű házakat és udvarokat láttunk, az egyik kanyarból pedig ellátni egész Budapestig, és a fővárosnak egy egészen nagy szeletében gyönyörködhet az, aki szintén arra jár.
