Hetek óta rendrakásban vagyok. M azt mondja, ez már a "fészekrakó ösztön". Lehet, elvégre kb. 5 hét és jön hozzánk a gólya. A nagy pakolászás eredménye: sok-sok sosem, alig vagy rég nem használt holmi, ami azonban sok-sok helyet foglal. Régóta tetszik a garázsvásárok hagyománya, már ha hagyományról beszélhetünk egy alig néhány éve hazánkba betört divathóbortról.

Elhatároztam, hogy a feleslegessé vált cuccainktól mi is egy garázsvásár keretében fogunk megszabadulni. M nem volt elragadtatva az ötlettől és kérdezte, hogy láttam-e már ilyet. Őszintén? Nem. Volt már néhány a faluban, de még egyen sem voltam. Úgyhogy minden behatástól mentesen megszerveztem a saját garázsvásárunkat. Mindez történt két héttel ezelőtt.

Készítettem egy plakátot, amit több példányban kinyomtattunk. Majd a nyakunkba vettük kicsi M-mel a falut és kitettük minden helyre, ahol nem számít illegálisnak: a patikában, a lenti buszmegállóban, a Pöttöm ABC-ben, a művház előtti buszmegállóban, a buszfordulóban és a zöldségest is megkértem, hogy ragassza ki. Ha már tanítási idő lett volna, akkor ki lehetett volna rakni az ovi két épületében és az iskolában is. Sajnos a COOP-ban nincs faliújság, pedig jó kis kommunikációs csatorna lenne. És szintén sajnálatos, hogy sok faliújságot elbontottak, pl. a zöldségesnél és a játszótérnél, amik pedig most szintén jól jöttek volna.

Aztán áteveztem online-ra. Készítettem egy Facebook eseményt, amit megosztottam a saját oldalamon kívül a Pilisborosjenő oldalon, a Pilisborosjenő/Üröm/Óbuda hirdetős csoportban, a Pilisi Anyukák Klubjában, a Pilisi Anyukák Ötletelő Klubjában és a garazsvasarok.blogspot.hu oldalon. Persze az eseményre meghívtam falubeli ismerőseimet is. Végül pedig körbe küldtem a falusi levelezőlistán. A garázsvásárt megelőző napon emlékeztetőt is küldtem mindenhová. Ha most kezdenék neki, akkor a 2097 nevű Facebook csoportban is közzé tenném, amihez azóta csatlakoztam.

A nagy nap reggelén kicsi M-mel elkezdtünk kupacokat csinálni a nappaliban: 100 Ft-os, 500 Ft-os, 1000 Ft-os és 2000 Ft-os kupacok készültek. M-et felkértem revízióra, ő néhány dolgot áthurcolt egyik halomból a másikba, többnyire felértékelte a cuccokat. Egy kissé kapkodós ebéd után rohamtempóban kezdtünk kipakolni az udvarra. Szinte még készen sem voltunk, amikor megérkeztek az első vevők, így elhúztam a kaput és ezzel megnyitott a garázsvásár. Ismerősök jöttek és néhány kinccsel távoztak! És szép sorjában érkeztek mások is. Olyanok is, akiket nem ismertem. Alkudoztak, vásároltak, fogytak a számunkra már feleslegessé vált dolgok. A kapu szombaton 14 és 18 óra között volt nyitva.

Nem mondom, hogy hatalmas vagyonokat zsebeltünk be. De részemről egy kellemes délutánt töltöttem az udvaron. Jókat beszélgettem az ismerősökkel. Saját, szubjektív mérlegem szerint többen jöttek, mint amire számítottam, de kevesebb dolgot vettek meg, mint reméltem.

És a vásározásnak itt még nem volt vége... A megmaradt dolgokat a bepakolás során lefotóztam, majd a falusi levelezőlistán körbe küldtem. Egy jó csomó dolgon így sikerült túladni, a következő héten jöttek-mentek a falubeliek és vitték, amire szükségük volt. Ennek egyik nagy előnye, hogy az alkudozás nullára csökkent.

Amikor ez a csatorna is kifújt, jöttek az adok-veszek típusú Facebook oldalak. Itt tartok most. De már nagyon megcsappant a készlet. Szerencsére. A maradékot szülés előtt egy nagy zsákba pakolom majd és a helyi Családsegítőbe visszük. Ez hát a megunt kacatok utóélete.