Kicsi M lassan betölti a hármat. Az érdeklődő kérdésekre, hogy mikor kezdi az óvodát, eddig közömbösen, tulajdonképpen érzelem mentesen odavetettem, hogy szeptemberben. Aztán mikor első alkalommal felhívtam az óvodát és letettem a telefont, ott álltam megkövülten: te jó ég, óvodás lesz a gyerekem!
Halványan derengett egy tavalyi faliújság hirdetés, amelyben az állt, hogy az óvodai beiratkozás áprilisban van. Elraktároztam az infót a "háttértárolómban", majd márciusban felírtam a teendők közé: "óvodát felhívni". Jó néhány hétig halogattam a dolgot, mert mindig volt valami fontosabb, ami miatt hátrébb sorolódott. Aztán úgy március második felében végre felemeltem a telefont. Beszéltem egy hölggyel, aki elmondta, hogy lesz nyílt nap meg kábé mikor lesz a beiratkozás, de pontosat nem tudott mondani, hívjam fel másnap az óvodavezetőt. Letettem. Másnap újra tárcsáztam. Nyílt nap: április 9., beiratkozás: április 20-21. Mindkét időpontot - amolyan ősi módszerrel - feljegyeztem a falinaptárra.
Közelgett a nyílt nap, amit jobban vártam mint a gyerek. Nyilván, hiszen ő még azt sem tudja mi az az óvoda. Eddig ugyanis nem stresszeltem a témával. De előző este azért elejtettem neki. Másnap reggel, épp csak kinyitotta a szemét, majd közölte: "Megyünk az óvodába!" A hátizsákomba gondosan bepakoltuk a váltócipőinket és elindultunk M-mel hármasban. Az óvodához közeledve már messziről mutogattam a gyereknek az épületet. "Hol lehet ide bejutni, hol lehet ide bejutni?!" - kántálta hihetetlenül lelkesen. Anya pedig egyre izgatottabb lett, de már inkább ideges- mint kíváncsi-izgatott...
Az új óvoda
Pilisborosjenőn két óvoda van. Na, nem régóta. Az új óvodát már volt szerencsénk látni felépülni, egy éve üzemel. A falu végében áll, tovább már autóút sem vezet. A bejáratnál kedvesen fogadtak, kicsi M-mel "barátkoztak" az óvónénik, kapott csinos névtáblát is. Aztán megkezdtük roadshow-nkat a három csoportban: őzike, mókus és bagoly. A csoportszobákba belépve körülnéztem persze, de már az óvónéniket kerestem a szememmel. Azonnal beindult a röntgen-gépezet... Milyen a kézfogása? Őszinte a mosolya? Meg van a szikra kicsi M és közte? Egyáltalán hogy bánik a gyerekkel? Miért erőszakolja rá a gyerekre a kézműveskedést? Miért nem erőszakolja rá a gyerekre a kézműveskedést? Miért nem segít a nyomdázásban? Miért segít a nyomdázásban? Csak arra tudtam gondolni, hogy ez vagy az a nő lesz egész nap a gyerekemmel. HELYETTEM! Eléggé fog rá figyelni? Meg tudja majd mondani, hogy miből mennyit evett? Észreveszi majd, ha fejjel előre akar csúszdázni? Rendesen felöltözteti ha hideg van? Az egyetlen vigaszom mindeközben az volt, hogy kicsi M tökéletesen jól érezte magát, jött-ment, beszélgetett, válaszolgatott a kérdésekre és persze igazi pasi módjára minden szobába belépve kijelentette, hogy szeretné tudni, hol vannak az autók.
A régi óvoda
A régi óvoda is szépen fel lett újítva, gyönyörű a kertje, klasszak a játékok az udvaron. A falu központjában található, az önkormányzattal szemben. Itt két csoport van: cinke és süni. Meg egy harmadik, a Waldorf. Mi maradunk az államinál. Ez az épület egy kicsit labirintusosabb, a szobák kuckósabbak, van galéria, alatta kis "bunker". Nincs fix alvóhely, alvásidőn kívül a kiságyak egymásra rakásolva pihennek. (Az új óvodában galérián alszanak a gyerekek, így nem kell mindig összepakoni a fekhelyeket.) A két óvoda közti sétának köszönhetően kicsit megnyugodtam, de azért a "röntgen-sugarakat" szórtam ezerrel. Egy ismerős anyukával és kisfiával is találkoztunk, ez is kissé elterelte a figyelmemet.
Mindkét óvoda mind az öt csoportját végig látogattuk. Szántunk rá két teljes órát. Az érzelmeim vegyesek. A kérdésem sok. Jövő héten beiratkozás... Te jó ég, óvodás lesz a gyerekem!
