A múltkori kirándulásunk végén megtettünk pár száz métert a solymári várral szemközt futó erdei ösvényen. Előzetes kutatómunkámnak köszönhetően már akkor tudtam, hogy az amúgy jelöletlen út az Alsó-Jegenye-völgybe vezet, melynek végén a Budai-hegység legmagasabb vízesésében gyönyörködhetünk.

Nemsokára visszatértünk a helyszínre. Ezúttal a másik oldalról közelítettünk. A Solymárról Pesthidegkút felé vezető úton, a Shell kútnál érdemes leparkolni az autót vagy leszállni a buszról. A zebránál "táblaerdő" tájékoztat a környék kiránduló útvonalairól. E szerint a vízesés mindössze fél, a Rózsika-forrás további fél kilométerre található. Átkeltünk a zebrán és máris az erdőben voltunk. A sárga jelzést követtük. Aki turista térképpel a kezében nagyobb biztonságban érzi magát, az a Budai-hegység térképet kapja le a polcról. Ezt csak azért írom, mert én vadul kerestem a Pilis térképen ezt a részt...

A fák közé beérve máris egy kis fahíd fogadott minket, amiből az út során még több is volt. Ezek segítik az átkelést az utat többször keresztező Paprikás-patakon. Az ösvény mondhatni egyenes, babakocsival és kerékpárral is járható.

Alig negyed órás gyaloglás után meg is érkeztünk a vízeséshez, ahová egy fagerendákból épített lépcső vezet le. Mondjuk onnan nem sokat látni belőle... Viszont ha az ember egy kicsit tovább halad az úton, akkor pár lépés után talál egy másik ösvényt, amin vagy bekukucskál és élvezi a vízesés látványát, vagy lemegy rajta a patakhoz és onnan szemléli a zuhatagot. Én az utóbbit választottam, de javaslom, hogy egy kétéves gyerekkel inkább maradjon mindenki az első megoldásnál. Vagy legyen sok bátorsága és nagyon jó túracipője!

Miután visszaszenvedtük magunkat a sárga jelzésre, tovább mentünk és csakhamar egy nagy fehér szikla mellett vitt el az utunk, amit persze kicsi M-nek feltétlenül meg kellett másznia.

Újabb tíz perces gyaloglás után egy rétre érkeztünk, amit a térkép nem nevez nevén, de az egyik fán, magasan fenn a Szomjas-rét felirat olvasható. A tisztáson vannak asztalok, padok és tűzrakó hely is, ideális piknikező hely.

Innen már csak egy pár lépés volt a Rózsika-forrás, ahová szintén egy kis fahídon jutottunk be. A víz éppen csak csörgedezik a földön, úgyhogy másfél literes palackkal senki ne készüljön! Már csak azért se, mert a víz nem iható.

Hétközben csak egy-egy futóval és kutyasétáltatóval találkoztunk, hétvégén azonban állítólag elég kedvelt és zsúfolt hely. Mégis azt mondom, hogy ha csak szombaton, vasárnap vagy ünnepnapon van ideje valakinek erre kirándulni, akkor se hagyja ki! Könnyen járható, szép túraút, igazi kis rejtett kincs Solymár és Budapest határán. De jó is volt, hogy akkor még sütött a nap és meleg volt!...