Tavaly elnyaraltam a meggyszezont, így nem lett meggylekvárunk. Pedig az a kedvencem. Idén is későn kaptam észbe, úgyhogy kezdetét vette a meggyvadászat...

1. állomás: Ürömi CBA
Erre a hétvégére csak kis bevásárlást terveztem, nem kellett sok minden, ezért az ürömi CBA-ba mentünk. A hét közepén még volt meggy, gondoltam hátha még az utolsó szemeket elhozhatjuk. Mivel a meggyes láda pontosan a bejárattal szemben volt eddig, már belépéskor tudtam, hogy nincs szerencsénk. Azért bevásároltunk, a fagyit kivéve, mert a kinn tomboló kánikula miatt elolvadt volna a kocsiban, míg mi meggy után kajtatunk. Közértből ki, csomagtartóba bepakolás és irány az utca túloldala.

2. állomás: Zöldséges az ürömi CBA-val szemben
A hét közepén még itt is árultak meggyet, tábla is hirdette. De a zebrán átkelve már gyanús volt, hogy igencsak túlsúlyban van az őszibarack a kihelyezett gyümölcsök között. És a meggyet reklámozó tábla is hiányzott. Nem is kellett teljesen közel mennünk a standhoz, hogy lássam, ide is potyára jöttünk. Kipecáztam kicsi M szandáljából a kavicsot, visszagaloppoztunk a zebrán, és megközelítettük a kocsit, hogy elinduljunk Pilisborosjenőre és ott próbáljunk szerencsét.

3. állomás: Zöldséges Pilisborosjenőn
Csomagtartónkban a bevásárlószatyrokkal megálltunk a pilisborosjenői zöldséges melletti, nemrégiben elkészült parkolóban. Bár lehet, hogy csak a mellette lévő ház lakói csináltatták meg az előttük lévő területet. Elkalandoztam... hol is tartottam? Ja igen, szóval megérkeztünk a falunkbeli zöldség-gyümölcs árushoz. Az ajtón belépve itt is szembesülnöm kellett a szomorú valósággal: nem ez lesz a meggyvadászat utolsó állomása. Azért alibiből vettünk néhány szem őszi- és sárgabarackot meg szilvát, lelkem megnyugtatása (vagy felzaklatása?) végett pedig rá is kérdeztem a meggyre, de a zöldséges néni csak rázta a fejét.

4. állomás: Otthon
Nem akartam már tovább hurcolni a hőségben a megvásárolt húst, felvágottakat, túró rudit és társait, úgyhogy hazafelé vettük az irányt. Beálltam az udvarba, és bedobáltam a hűtőbe az odavalókat, a többivel nem foglalkoztam. Vadul tárcsázni kezdtem a pomázi Pilis Kertet ("szedd magad" hely), de a várva-várt "igen, van még meggy" válasz helyett csak a fax sípolt a fülembe. Márpedig addig nincs vége a délelőttnek, amíg meggyet nem kapunk! Visszaimádkoztam kicsi M-et az autóba, ami mostanság nagy kihívás, és újra neki indultunk. Budakalász felé autóztunk.

5. állomás: Zöldséges a budakalászi körforgalomnál
Szuper kis hely! Na nem azért, mert volt meggy, mert az nem volt. Csak úgy általában. Itt vettünk tavasszal fenyőkérget olcsón. Itt szereztem be egy csomó palántát, sokkal olcsóbban mint a New Garden kertészetben. És M a múltkor olyan isteni, mézédes és lédús görögdinnyét vett itt, amilyet évek óta nem ettem. Szóval jó kis hely, de most ez sem jött be. Mentünk tovább.

6. állomás: Békásmegyeri piac
Nem is tudom mióta tervezem, hogy kimegyek a békásmegyeri piacra. Talán azóta, hogy Pilisborosjenőre költöztünk. De valahogy sosem jött össze. Most viszont ez maradt az utolsó reményem. Nagyjából tudtam, hogy merre kell mennem és simán oda is találtam, kissé távolabb a piactól még árnyékos parkolóhelyet is sikerült találni egy lakótelepen. Kicsi M-mel nem könnyű a közlekedés mostanság, "csakazértis" mindig a másik irányba akar menni. Dacos, tudom, így van ez rendjén, majd túléljük valahogy. A gyorsabb haladás érdekében inkább felvettem, bár a harminc-sokfokos hőségben a bokámig ért a nyelvem a cipeléstől. Már majdnem az egész piacot körbejártuk, mire rátaláltunk egy standra, ahol árultak meggyet. Egy tapodtat sem mentünk tovább, azonnal megvettem a 2 kilót, amire szükségem volt. Diadalittasan battyogtunk vissza a kocsihoz, hogy végre - másodszor is - haza menjünk.

A meggylekvár a gyerek esti lefekvése után elkészült. Köszönet érte elsősorban annak a bácsinak, aki a piacon árulta, kicsi M-nek, amiért bírta a meggyvadászattal járó strapát és az autó légkondijának, ami nélkül nem tudtuk volna ezt a délelőttöt végigcsinálni!