Körülbelül fél év pilisborosjenői élet után be kellett látnunk, hogy mindenki számára kényelmesebb lesz az élet, ha beszerzünk egy autót nekem. Hosszas nézelődés, fontolgatás és utánajárás következett. Végül karácsony előtt pár nappal átvehettük az idén 10. életévét betöltő, japán származású, Kék Nyilat. Életem első saját autóját!
Az első önálló utam nagggyon messze, egészen az ürömi CBA-ig vitt. Múlt pénteken kiruccantam barátnőzni a városba és hazafelé jutott eszembe, hogy M másnap túrázni megy, de nincs otthon annyi pékáru, hogy szendvicset tudjon magának csomagolni. Mikor otthon felvilágosítottam életem párját erről a tényről, közölte, hogy akkor le se vegyem a kabátomat, beülhetek az autóba gyakorolni. Sötét volt és esett. Mikor kezdjem el, ha nem most? Remegő lábakkal ültem be a kisautómba, nagy nehezen kiálltam az udvarról, és elgördültem a közértbe, majd haza. Küldetés teljesítve.
Másnap M - hátizsákjában az autómmal megszerzett zsömlékkel - elindult a Bakonyba túrázni. Mi pedig kicsi M-mel bepakoltuk a kisautóm még kisebb csomagtartóját, és elautóztunk Csepelre a szüleimhez. Még nem vagyok annyira bátor, hogy ezt az utat a fővároson keresztül tegyem meg, ahhoz még kell egy kis rutint szereznem. Ezért aztán az M0-on mentünk. Hétvégén egyébként bátran indulhatnánk bármelyik irányba, a forgalom gyér, tüntetésmentes időszakban kicsi az esélye, hogy dugóba kerülünk. Ha szerencsénk van, akkor az M0 végén lévő körforgalomnál is megússzuk a sorbanállást. Hétközben inkább az M0-t érdemes választani, kivéve az esti órákban, mert csúcsforgalom után már a város is járható. Az M0-on egyébként 1 óra háztól házig, a városon keresztül 40-45 perc a Pilisborosjenő-Csepel távolság. Jelentem szerencsésen meg is érkeztünk a szüleimhez, sőt aztán haza is jöttünk.
A gyakorlás tegnap folytatódott, kicsi M-nek ugyanis pénteken újra folyni kezdett az orra, szombaton már piszkálta a fülét, tegnap már csapkodott, ütött, sírt, nem evett, nem aludt. Úgyhogy tegnap reggel - miután ismét sírva ébredt - hívtam az ürömi rendelőt és kértem egy időpontot. Reggeli után beszálltunk a kisautómba és minden gond, buszra való várakozás és fázás nélkül átmentünk Ürömre. Ismét kezdődő fülgyulladása van kicsi M-nek, úgyhogy bezsebeltünk egy antibiotikum receptet, majd átsétáltunk a rendelő melletti CBA-ba, hogy beszerezzek némi répát egy gyógyító húsleves megfőzéséhez. Ezután pedig ismét bepattantunk a verdába és elgurultunk a patikába, hogy kiváltsuk kicsi M gyógyszerét, aztán pedig haza.
A Kék Nyíl ma sem pihent, Solymárra vitt minket a DM-be pelenkát venni. Ez is komoly egyeztetést igényelt eddig M-mel, hogy mikor tudunk elmenni a drogériába vagy ő mikor jár napközben olyan helyen, hogy beszerezze a szükséges pelus- és törlőkendő mennyiséget.
Igazából még csak pár napja használom az autót, de már most fantasztikus, hogy mennyire megkönnyíti az életünket! Nem kell állandóan egyeztetni M-mel, hogy mikor megy, el tud-e dobni minket az orvoshoz, aztán nem kell logisztikázni, hogy mikor induljunk el a buszmegállóhoz, hogy ne késsük le a buszt, de ne is fagyjunk oda a váróhoz, nem kell felcipelnem kézben a beteg gyerekemet a hegyre, nem kell azon gondolkodnom, hogy mennyit vásárolhatok a boltban, amit még haza is tudok cipelni, az sem jelent gondot, hogy hazafelé útba kell ejteni a gyógyszertárat és még sorolhatnám. Ezentúl ha valamit meg kell venni, el kell intézni, akkor csak a saját napirendembe kell beilleszteni, beülünk az autóba és már megyünk is. Nem ömlik majd ki a szekrényből a szelektív szemét, hogy kivárjuk azt a reggelt, amikor M-nek a hulladékgyűjtő felé van dolga. Legalább 10 dolgot tudnék kapásból leírni, ami sokkal könnyebb lesz ezután. Bár tegnap esett a hó, ma olvadt, holnap meg jönnek a mínuszok és biztosan jól lefagy, én meg közel sem vezetek (még) olyan jól, hogy ezeket az akadályokat simán vegyem, de szorgalmasan fogok gyakorolni. Ezt megígérhetem!
