Nem számolom, de saccperkábé két hete esik az eső. Ezúttal azonban nem okozott túl nagy gondot, mert felváltva nyomjuk az ágyat.

Kicsi M kezdte még november utolsó hétvégéjén. Hogy hol szedte össze ezt a hihetetlenül makacs nátha vírust, azt nem tudom. Talán a legutóbbi baba-mama klubban, vagy az azt követő nap estéjén tett séta közben. Örök rejtély marad. Ami viszont tény, hogy egy hét elteltével sem javult semmit. Ugyanúgy folyt az orra mintha az első-második napon tartanánk, és szerencsétlen gyerek egyetlen lyukon, a száján át próbált meg kajához és levegőhöz is jutni kisebb-nagyobb sikerrel. Hiába mindenféle tengervizes orrspray, orrcsepp, orrszi-porszi, a dolog nem lett jobb. Múlt pénteken, amikor éppen az ebédért és a túlélésért küzdött teljes orrdugulás közepette, pánikszerűen elkezdtem hívogatni az orvosokat. Először a gyerekorvost, aki már nem rendelt, de a mobilját sem vette fel. Aztán a másik gyerekorvost, aki rendelt, de nem volt szabad időpontja. A következő az óbudai rendelőintézet orr-fül-gégészete volt, oda tartozik ugyanis Pilisborosjenő. Természetesen ott sem volt már szabad időpont. Végül a pilisborosjenői orr-fül-gégészeti magánrendelést csörögtem fel, de ott is már csak hétfő reggelre tudtak időpöttyöt adni. Maradt hát a küzdelem és M cégének Mikulás ünnepsége. Tegnap végre eljutottunk a doktornénihez, aki nem talált semmi csúnyát sem a tüdejében, sem a fülében, sem a torkában kicsi M-nek. Én viszont találtam a váróban egy bárányhimlős kislányt, úgyhogy miután megkaptuk egy másik orrcsepp, egy köptető és egy mellkasi bedörzsölő krém receptjét, hanyatt-homlok kimenekültünk a rendelőből. Persze odakinn sem volt jobb a helyzet, mert esett az eső és bár reggel M még el tudott minket dobni a vadiúj, napokban megnyitott ürömi rendelőbe, hazafelé már busszal kellett mennünk. Leleményes anyu előkapott egy kisautót a pakkjából és ezt kicsi M eltologatta a buszmegálló fedett várójának padján míg jött a busz. Hazafelé kiváltottam a háromból kettő gyógyszert, addigra az eső is már csak szitált, majd felcipeltem kicsi M-et a hegyre.

Na és ezután én is kidőltem. Már vasárnap kezdtem érezni, hogy kapirgál a légcsövem, estére pedig totálisan bedurrant a torkom. Nem mondanám, hogy aludtam éjszaka, inkább csak pihentem... Hétfő reggel már úgy éreztem magam mint a mosott kaki, és miután hazaértünk, éreztem, hogy elnehezülnek a lábaim, ráadásul kezdtem fázni. Elő a lázmérő és jééé, 38,3 fok. Kicsi M ismét bebizonyította, hogy a világ legjobb gyereke. Míg én a kanapén nyakig betakarózva fetrengtem és rettenetesen rosszul voltam (bevallom nagyon rossz beteg vagyok), ő békésen játszogatott, nézte a tévét, tologatta a kisautóit rajtam. Nagyjából semmit nem csináltam, azon kívül, hogy a gyereket elláttam. Na meg leadtam M-nek a drótot, hogy este be kéne vásárolni, és ki kéne váltani egy gyógyszert kicsi M-nek és egy tucatot nekem, mert én is lerobbantam. A pilisborosjenői patika csak 17 óráig van nyitva hétköznapokon, az ürömi viszont hétfőn 19 óráig, úgyhogy oda küldtem M-et. Mondtam, hogy hozzon egy lázcsillapítót, ami nem paracetamol hatóanyagú, mert az nekem olyan mint halottnak a csók, és nem Algopyrin, mert arra meg allergiás vagyok. Hozott hát egy harmadik, ibuprofén hatóanyagú csodaszert, ami Algoflex névre hallgat. És ez itt most vastagon a reklám helye! Én ebből egyet bekaptam, majd kábé négykézláb felvonszoltam magam az emeletre az esti fürdetéshez, ott leültem az ágy szélére, és úgy remegtem mint a nyárfalevél, mert majdnem megfagytam a láz miatt. De negyed óra múlva már dobáltam le magamról a ruhát, mert folyt rólam a víz. A lázam úgy száguldott le, mint a hullámvasút a lejtőn, és fél óra múlva gyógyult voltam. Az éjszakát - a köhögést leszámítva - végigaludtam, és ma újra végigpörögtem a napot. Szóval jó cucc ez az Algoflex, ezentúl mindig lesz itthon!

M hamarabb esett ágynak, két nappal kicsi M után, tehát most már ő is durván 10 napja göthős. Első nap még itthon is maradt, annyira ramatyul volt. Azóta jár dolgozni, de még mindig nem 100%-os. Most is itt köhög mellettem és hörpöli a Neocitrant. Az a gyanúm, hogy körkörösen fertőzzük egymást. Lehet, hogy karantént kéne hirdetnem karácsonyig. Legalább lenne időnk egymásra... De az ünnepekig már csak-csak rendbe jövünk.