Olllyan (sok ly-vel!) szinten nem történik semmi velünk, hogy eltelt 12 nap anélkül, hogy egy sort is írtam volna. Ebben a borzadály időben szinte non-stop be vagyunk zárva a négy fal közé. A hideggel még önmagában nem lenne gond, de amikor fúj a szél, szitál a köd vagy esik az eső, akkor nem szeretem és nem akarom kivinni kicsi M-et. Vagy éppen szeretném és akarnám, de nem tudom...

Péntek éjszaka volt nálunk az első fagy. Ennek első jele, hogy a hálószoba erkélyének szélén összegyűlt előző napi esővíz reggelre jéggé változott. Eddig jó dolga volt az autónknak, az előző lakóhelyünkön garázsban pihent. Most viszont ki van téve a természet viszontagságainak. Ezért aztán mikor péntek reggel M munkába indult volna, megdöbbenve tapasztalta, hogy a szélvédőn is helyes kis jégréteg képződött. A következő döbbenet akkor érte, mikor kiderült számára, hogy nincs jégkaparónk. Először egy kis ablakmosó folyadékkal próbálkozott, nem spriccelve, hanem ráöntve, de a jég nem mozdult. Önts rá egy kis vizet - mondtam én. Add ide a hablapátot - mondta ő. De az gumi - mondtam én. Akkor az nem lesz jó - mondta ő. Önts rá egy kis vizet - mondtam én. Add oda azt a lapát fakanalat - mondta ő. Újabb próbákozás következett, amelyben a lapát fakanál jégkaparóvá avanzsált elő, de a jég nem mozdult. Önts rá egy kis vizet - mondtam én. Végül M ráöntötte a vizet. És a jég lefolyt a szélvédőről. M munkába el.

Reggeli után kicsi M-mel azt terveztük, hogy elmegyünk a virágoshoz, beszerezni az adventi koszorúhoz szükséges dolgokat, amit minden évben saját kezűleg készítek el. Szitált valami odakinn, de gondoltam, hogy ezt egy ernyővel megoldom, ahogy már oly sokszor tettem. Gyerekről tréningnadrág le, harisnya fel, tréningnadrág vissza, házicipő le, zokni le, vastagzokni fel, cipő fel, vastag pulcsi, sapka és kabát fel. Én már korábban felöltöztem, úgyhogy ekkor már folyt rólam a víz, ahogy az az anyukák esetében lenni szokott. Felcsatoltam a hordozót és beleraktam kicsi M-et. Nem volt könnyű annyi hacukában, de felraktam a hátamra. Viszont a sok ruha miatt a karjával annyira lenyomta a hordozó hátat tartó részét, hogy a gyerek kilógott oldalra. Azért jól beleráztam és vettem a bátorságot, hogy elinduljak. Kipréseltem magunkat az ajtón, visszanyúlván elhúztam a függönyt, bezártam az ajtót és kinyitottam az ernyőt. De kicsi M annyira lógott, hogy nem tudtam eléggé hátra tartani az enyőt, hogy ne ázzon. Itt adtam fel. Ajtó kizár, függöny elhúz, magunkat házba visszaprésel, kabát, sapka, cipő, vastag pulcsi, tréningnadrág, harisnya, vastag zokni le, tréningnadrág, zokni, házicipő fel. Én is levetkőztem és kidőltem a kanapén. Annyira elfáradtam, mintha megjártam volna a virágost kicsi M-mel a hátamon oda-vissza, pedig még a kapuig sem jutottunk el.

Kicsi M délutáni alvása alatt vadul keresgélni kezdtem, hogy miből és hogyan is csináljam meg az adventi koszorút. Végül ezt is feladtam. Szombaton egy nagy családi ünnepségen voltunk, útközben pedig beszaladtam egy virágoshoz, ahol megvettem az adventi koszorúhoz az alapot. Aztán miközben a bolt előtt vártam a sógornőmre, ihletet kaptam a dizájnhoz. Végül a koszorú alap nem került felhasználásra, csak csupa olyan dolog, ami itthon volt: egy kis mérete miatt sosem használt vágódeszka, régi virágcsokorról leszedett masni és gyöngydísz, ajándékba kapott vaníliás gyertya és erdőben gyűjtött termések, zúzmó, valamint évekkel ezelőtt vásárolt fahéj. Ár: 0 Ft. Ez lett belőle:

Az utóbbi napok programjához még hozzátartozik, hogy kicsi M ismét megfázott. És ma délután M-et is ledöntötte a lábáról a nátha. De legalább az adventi koszorú kész lett. Ami amúgy nem is koszorú... Boldog várakozást, azaz adventet mindenkinek!