Sok ember vágyik arra, hogy nagyobb lakásba, házba költözzön. Az öröm szerintem egészen pontosan az első takarításig tart.
A legutálatosabb házimunka szavazást nálam a takarítás nyerné, azon belül is a portörlés. Mivel otthon lévő kismamaként M-et mostanában mentesítem a porszívózás, felmosás és kád/zuhany kimosás feladatai alól (amit egyébként korábban becsületesen elvégzett), a takarítás nálunk egy személyes projekt egy gyerekkel nehezítve. Ezáltal a munka három napig tart. Plusz előtte két nap lelki rákészülés. Plusz utána 5 perc "de jó érzés, kész vagyok!", majd kicsi M jóvoltából valami landol a földön...
A lelki ráhangolódás után általában a legnagyobb mumussal kezdek, ami a portörlés. Kamaszkorom óta - amikor még csak a saját szobámat kellett takarítanom, de én és a portörlés már akkor is eléggé pikkeltünk egymásra -, szóval kamaszkorom óta módszeresen eltüntettem minden apró kis tárgyat, kirándulásról hazahozott köveket, porcelán babákat, gyertyákat, miegymást a polcokról, hogy minél gyorsabban haladjak a törölgetéssel. Mára már csak néhány fényképet kell kerülgetni a ronggyal, de így is kitölti kicsi M alvásidejét míg végig megyek a három szinten. Persze a gyerekszoba kimarad, mert a csemetém alszik, úgyhogy nincs nagy fellélegzés a végén, mikor leroskadok a kanapéra, mert ha felébred, még egyszer a kezembe kell vennem a rongyot.
Következő nap jön a mosdók és WC-k kimosása, és ha belefér, akkor a zuhanykabin és a kád. Amikor sokan vagyunk és mindenkinek egyszerre kell, akkor jól jön a három WC. Amikor pucolni kell, akkor egy is sok. Aki pedig kitalálta a csupa üveg, tolóajtós, masszázs zuhanyt, az tuti férfi volt és még életében nem takarított ilyet. Csak a zuhannyal eltöltök (fél!) órát, mire úgy ahogy kibokszolom, de még így félév elteltével sem találtam meg azt a takarítószert, amivel lejön a vízkő úgy, hogy közben nem lesz izomlázam másnapra. Legutóbb Cif plusz ecet kombóval próbálkoztam. Két napig hámlott tőle a tenyerem...
Új nap virrad, jön a porszívózás és a felmosás. Ez az egyetlen hangos része a takarításnak, úgyhogy ez délelőtti program. Ebből következik, hogy kicsi M folyamatosan ott nyüzsög körülöttem, úgyhogy mindig figyelnem kell, hogy ne lökjem fel, vagy ne csapjam neki nagy lendülettel a porszívó csövét. Szerencsére az orrszívó porszívó még nem tudta annyira elriasztani, érdeklődéssel nézi mindig az eseményt, sőt az utóbbi időben már néha el is kapja a porszívó csövét és rángatja, mint aki takarít. Kicsi M már az igazak álmát alussza, amikor a takarítás utolsó simítása, a felmosás következik. Persze itt is megmarad a gyerekszoba ébredés utánra, délutánra.
Negyedik nap sétálni megyünk kicsi M-mel. Hazatérve végigtrappol a sáros cipőjével a nappalin. Miközben kergetem a szobában, hogy levegyem róla a kabátot és a surranót, összesározza a konyhát és a szőnyeget is. Majd az út során összeszedett kaviccsal csapkod néhányat az asztalon, ami finom kőporral borítja be a felületet. Aztán megyünk kezet mosni, ő pedig a saras mancsával megmarkolja a mosdó szélét, megfogdossa a szappanadagolót és aztán a kifényezett csapot is. Megérte, nem?
