Na jó, nem egészen három nap. Inkább háromszor két-három óra, míg kicsi M délutáni szunyált. Fél éve nézegetem a kertet. Mostanra alakult ki bennem, hogyan is kéne ki- és átalakítani.

A projekt ott kezdődött, hogy el kellett mennem a kertészetbe. Persze busszal és kicsi M-mel, mert úgy az igazi kihívás. Éppen ezért a New Gardenbe mentünk, a Bécsi úton, a Bóbita utcánál. Ez belefért egy délelőttünkbe. Az odaút problémamentes volt, leszámítva, hogy járda híján a frász kerülgetett, míg kicsi M-mel eljutottunk a buszmegállótól az áruházig.

- Csak virághagymát veszek!
- De annyira szépek ezek az árvácskák, és csak 179 forint darabja!
- Csak virághagymát veszek, mert az belefér a hátizsákomba!
- De a krizantémból is van olyan, amiben háromféle van egy cserépben és nincs még 700 forint sem!
- Csak virághagymát veszek, mert nem tudok egy hátizsákkal, egy szatyorral és egy gyerekkel hazamenni a busszal, majd felmászni a hegyre!
- De csak négy pici árvácska és egy krizantém, ez belefér egy zacskóba.
Végül győzött a józan eszetlenség a fejemben és egy hátizsáknyi virághagymával, plusz négy árvácskával és egy cserép krizantémmal egy zacskóban, távoztunk a kertészetből. A zacskót először a hátizsákom külső részén lévő gumira kötöttem fel, hogy szabaddá tegyem mindkét kezem, de úgy himbálózott, mint egy jojó. A buszmegállóban, fél kezemmel kicsi M-et tartva, hogy ne rohanjon ki az útra, a másik fél plusz a nem létező harmadik kezemmel pedig igyekeztem kicsomózni a felkötözött szatyrot és átkötni a táska oldalára, a csatra. Ez sem volt sokkal jobb, mert nagyjából lehetetlenné vált leülnöm a buszon, de legalább szabadok voltak a kezeim. Persze a buszról leszállva kicsi M minden irányba elindult, csak hazafelé nem, úgyhogy a végén ő került a hátamra, a zsák és a szatyor pedig a kezembe. Sebaj, lényeg, hogy meg van a "szajré".

A következő nap nekivágtam a kerttervezésnek. A kocsibeálló melletti rézsűköveket, szám szerint 11 darabot gyomláltam ki, forgattam át a földjét, részben ki is lapátoltam azt, és a helyére virágföldet raktam, amit összekevertem a benne lévő homokkal vagy agyaggal, mibe mit raktak anno az építkezés során. A kapálás során számos "régészeti" leletre is akadtam: félbetört térkő, téglaméretű hungarocell, cserép és/vagy tégladarabok. Azért elbeszélgetnék azzal az IQ-huszárral, aki ebbe a mikroszkópikus méretű udvarba képes volt sittet elásni...

Következő nap, egy hirtelen ötlettől vezérelve kigyomláltam még további 6 darab rézsűkövet, ahová áttelepítettem a veteményesben fellelhető fűszereket. Csináltam tehát egy fűszerkertet, benne citromfűvel, mentával, rozmaringgal, snidlinggel és oregánóval. Egy követ üresen hagytam, ebbe bazsalikom kerül majd tavasszal. Itten vagyon a végeredmény:

Néhány programmal teli napot követően, tegnap, mikor már nem esett, de még nem fújt a szél, befejeztem a művet. Az első nap kigazolt 11 rézsűkőbe belekerültek a virághagymák, az árvácskák és a krizantémok, valamint a hétvégén, a szülői ház kertjében kiásott medvetalpak. Ha minden jól megy, jövő tavasszal virágba borul majd a kert. Március-áprilisban a medvetalpon kívül különböző színű krókuszok és nárcisz nyílik majd, majd április-májuban gyöngyike, másfajta nárcisz és tulipánok. Utóbbiból két típus egyenesen Hollandiából érkezett M jóvoltából, az egyik a híres fekete tulipán. Szerintem már februárban árgus szemekkel fogom lesni, hogy mi bújik ki.