Ugyebár a Pilisborosjenőre való költözésünkkor tettem egy elhatározást: be fogok főzni. A tervek szerint, ahogy érnek a gyümölcsök, úgy készülnek a lekvárok, a lehető legtöbb féle. Mondanom sem kell, hogy a terv kivitelezése nem sikerült maximálisan.
A meggy szezont elnyaraltam, őszibarackból többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült megfelelően sárga húsú és lédús egyedeket beszereznem, szeder meg szinte nem is volt, vagy úgy járt, mint az utca végében lévő bokor: megpenészedett a sok esőtől. De! A spájzom polcán ott figyel az eperlekvár, amihez a hozzávalót magunk szedtük. Aztán van ribizlilekvár, amihez a gyümit Budán, a Margit híd budai hídfőjénél, egy zöldségesnél vettem meg, a szezon végefelé. Másfél kilót akartam, de az árus valószínűleg nem jól tudta, hogy mennyit rejt egy-egy doboz, úgyhogy több mint két kiló bogyóval ültem a kanapén, és több mint két órán keresztül szedegettem le egyesével a száráról... A sárgabaracknak is a végét csíptem el ugyanennél a zöldségesnél, de mennyeien érettet sikerült vennem. Befejezésként pedig szilvalekvár is került néhány üvegbe, amihez a szilvát az ürömi CBA-ban szereztem be 99 Ft/kg áron, amivel szerintem állati jó bizniszt csináltam. Igaz, következő héten leárazták 89 Ft-ra...
Annyira belejöttem ebbe a befőzés dologba, hogy neki álltam savanyúságot is elrakni. Lánykoromban, otthon sokat csináltam, csak a receptre volt szükségem anyukám saját kézzel írt szakácskönyvéből. Mikor ez megvolt, egy hétfői napon beugrottunk az ürömi CBA-ba, mert előző pénteken csodaszép uborkát és paprikát láttam. Hát, az a csodaszép zöldség hétfőre plöttyedt zöldség lett, úgyhogy a tervnek lőttek. Egy utolsó reménysugárba kapaszkodva lebattyogtam a borosjenői zöldségeshez, hátha...
Bizony ám! Pilisborosjenőnek ugyanis van egy zöldséges boltja, benne pedig a Kati nevű zöldséges néni. Mindez hol máshol, mint a Budai úton, egészen pontosan a postával szemközt. Lassan fél éve lakunk itt, de még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy a zöldségesnél a hétfő szünnap.
Szóval ott tartottam, hogy lebattyogtam a borosjenői zöldségeshez, hátha ott be tudom szerezni a savanyúhoz valót. Persze előtte elmantráztam, hogy a hétfő szünnap és kedden mentem. Uborka ugyan nem volt, de megbeszéltük, hogy megpróbálnak szerezni nekem csütörtökre. Viszont volt meseszép paprika és lilakáposzta, úgyhogy abból felpakoltam. Sőt, még tormát is sikerült vennem hozzá. Persze szívás, mert kicsi M odafelé még bírja az utat, de hazafelé már elfárad, úgyhogy vállamon a paprikával és káposztával megpakolt szatyor, hátamon a gyerek és így fel a hegyre... Zsírkirály! A lila káposztával töltött paprikát még aznap elraktam. Csapó kettő: csütörtök reggel vissza a zöldségeshez az uborkáért. Naná, hogy ilyenkor tart valaki nagybevásárlást előttünk, amikor a 10 órási buszon már Pest felé kéne zötykölődnünk! Persze kisimult az arcom, mikor sorra kerültem és a pult alól előkerült a 2 kiló uborka, amit rendeltem, csak nekem félretéve. Imádom ezt! Pénteken ez is üvegekbe került. Maradt még egy kis savanyúság lé, meg egy kis ihlet, hogy elrakjak némi erőspaprikát is. Lelőhely ismét az ürömi CBA. Egyébként szuper jól lehet ott gyümölcsöt és zöldséget vásárolni. Nem tudom, hogy honnan szerzik be (gyanítom, hogy helyi termelőktől), de az átlag bolti árunál sokkal finomabbak és érettebbek. Nemrég olyan finom édes sütőtököt vettem, amilyet évek óta nem ettem. Na, de már megint elkalandoztam... Az erőspaprika is a polcon.
Kísérletező kedvem néha határtalan... Nem sokszor ettem eddig aszalt paradicsomot, de amikor otthon, a szüleimnél leszüreteltem a fél kertet, gondoltam kipróbálom ezt is. Ez van abban a két pindurka üvegben a sor végén. Egy tepsiből ennyi lett. Most olívaolajban alussza téli álmát, míg meg nem csapoljuk. Egyelőre jól mutatnak, nem úgy, mint az a 4 üveg uborka, amit ma kénytelen voltam leszedni a polcról, mert úgy látszik, nem sikerült.
A jövőbeli terveimről: még rakok el vegyes savanyúságot, amihez épp holnap készülök beszerző útra menni a zöldségeshez... hiszen a hétfő szünnap. Lekvárt még csipkebogyóból tervezünk csinálni, bár ez inkább M terve. Ha ő nem csinálja, én biztos nem fogom, szívtam eleget a ribizlivel. Télen pedig narancslekvár befőzést tervezek, amit néhány évvel ezelőtt M-mel már megpróbáltunk, de túl édes és túl híg lett. Itt az ideje szépíteni!
