Hát igen, sajnos az első két alkalmat elszalasztottuk. Mentségünkre legyen, hogy akkor még nem voltunk borosjenőiek. Merthogy az elmúlt két napban az is kiderült, hogy az itt lakók "borosjenőiek" és nem "pilisborosjenőiek". Rövidebb is, ám legyen!
Szóval az úgy volt, hogy az ominózus felfedező sétánk alkalmával, kicsi M-mel felfigyeltünk egy plakátra, ami a III. Kecskefesztivált hirdette. Ki nem hagytuk volna az első, nagyszabású falusi összejövetelt, így hát ma délután felcuccoltuk a gyereket nagy M hátára, és elindultunk a Tájház felé. A Tájház - teljes nevén Német Nemzetiségi Tájház - a Fő úton, a templom utcájától a második ház. A falu apraja-nagyja a bejáratnál zsizsergett, úgyhogy nem lehetett nem megtalálni.
A nagyméretű budapesti fesztiválokhoz szokott ember (lánya) azt mondaná: cuki. Képzeljetek el egy nagyobb udvart, tele árusokkal, sörpadokkal, ahová még egy színpad, egy lufiárus, egy állatsimogató, egy kovács és egy fafaragó mester is befért. Na, meg a fél falu! Először megnéztük a néptáncosokat, akik hangulatfelelősként épp a porondon ropták. Aztán elsétáltunk a fesztivál főszereplőihez, a kecskékhez, akik egy kis ketrecben élvezték a hangzavart, na meg próbálták állni a gyerekek ostromát. Kicsit ámultunk, mármint én ámultam a kovács és a fafaragó munkáján, majd vettünk egy kürtőskalácsot és vártuk a kecsketej-ivó verseny kezdetét. A gyerek kategória első pár versenyzőjét még láttuk (7 és 3 másodperc alatt döntöttek magukba 2,5 deci kecsketejet), aztán kicsi M unatkozni kezdett, ezért mozogni kényszerültünk. Az árusoknál vettünk kenyeret (mert már megint elfogyott és még mindig nem szoktam meg, hogy nem tudok leugrani érte az éjjel-nappaliba) és isteni házi csipkebogyó lekvárt. Még csorgattuk egy kicsit a nyálunkat a sült húsokra, amivel néhány gyerek radarszint alatt rohangált, aztán elhagytuk a fesztivál helyszínét. A helyi bort még megkóstoltam volna, de lesz még rá idő.
Kicsi volt, de bűbájos! A legnagyobb poén, hogy egy hónapos itt létünk után már egy csomó ismerőssel találkoztunk: a patikussal, a szalámi árus nénivel a piacról (na, arról majd külön írok!) és a főszervezővel, aki egyben kecsketejből készült termékeket árul. Még este tíz után is felhallatszott a völgyből a zene...
