Pontosan egy évvel ezelőtt töltöttük el első éjszakánkat Pilisborosjenőn. Egy nappal később a tervezettnél, mert (Murphy...) kicsi M a költözködés kellős közepén 40 fokos lázas beteg lett. Úgyhogy miután eltöltöttünk egy fél napot a Heim Pál Kórházban, hogy kiderítsék vírusa van, úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát a szüleimnél maradunk, akik a költözés során elszállásoltak minket és vigyáztak a csemeténkre, míg mi be- vagy éppen kipakoltunk.
A fél éves összegzés nem mondanám, hogy túl pozitív kicsengésű volt. Egy újabb fél év elteltével már sokkal rózsásabban látom a borosjenői létet. Azt szoktam mondani, hogy mióta megvan az autóm, több fokkal jobban szeretek itt lakni. A beköltözés előtt úgy gondoltam, hogy simán megoldjuk BKV-val... bocs, Volánbusszal az életet. De rá kellett jönnöm, hogy nem megy. Na jó, ha nagyon megerőszakolnánk magunkat, akkor menne, de sokkal jobb így. Azóta megszűntek a 2-3 hétre előre történő egyeztetések, hogy mikor tudunk elmenni vásárolni, mikor van idő a gyereknek cipőt venni, hogy jutok el a kertészetbe és hasonlók. Azóta M talán egyszer volt velünk a boltban. De egyszer sem panaszkodott, hogy hiányozna neki a vásárlás.
Az elmúlt egy évben felfedeztük a falut. Gyakori vendégek voltunk az Egészségházban, jártunk párszor az önkormányzatnál, voltunk a kicsi régi boltban és a nagy újban, vettünk virágot a virágosnál, varrattunk függönyt Őkelménél, vettünk eltennivaló uborkát a zöldségesnél, feladtunk sok levelet és még több csekket a postán. Már tudjuk, hogy a kukások csütörtökön jönnek, a Family Frost szombaton, a tejesautó pedig hétfőn és csütörtökön, hogy jól felébressze a délutáni alvásából kicsi M-et. Megismerkedtünk a szomszédokkal és még egyikkel sem vesztünk össze. Nem is szeretnénk. Kicsi M-nek lettek bejáratott útvonalai, elsősorban a buszmegálló irányába. És sok-sok monyókás helye: a Budai úti kocsma melletti csatornafedél amire mindig rá kell menni, az orvosi rendelő melletti csatornafedél, amire mindig rá kell ugrani, az Egészségház melletti domb, amiről minimum tízszer le kell szaladni, vagy a másik domb hazafelé, amire mindig fel kell mászni. Voltunk már baba-mama klubban, Kecskefesztiválon, Várjátékokon és teljesítménytúrán a faluban. Rátaláltunk Leára, akihez azóta is minden héten járok jógázni, hol egyedül, hol kicsi M-mel. Belaktuk a házat és jó ideje otthon érzem magam, mikor hazaérkezem. A legnagyobb átalakuláson talán az udvar ment át: kiforgattunk a földből legalább negyed konténernyi sittet és kiszedtünk több kilónyi gazt, a helyükre pedig virágok, fűszerek, konyhakert, fenyőkéreg és sziklák kerültek. A fű is nő már, nemsokára először randizik a fűnyíróval. Szeretem ebben a helyben a csendet. Az utak messze vannak, csak néha egy-egy repülő száll el a fejünk felett, egyébként csak a fülünk zúgását hallani. Szeretem, hogy ha reggel felébredek és kinézek az ablakon, a hegyeket látom. Szeretem, hogy 2 percre van az erdő és bármikor felszaladhatok a fák közé, ha úgy tartja a kedvem. Feltéve, hogy M vigyáz addig a gyerekre... Szeretem, hogy mikor máshol már a tulipán virágzik, nálam még csak a krókusz bontja a szirmait. És végre van egy slagom, amivel locsolhatok!
Persze azért bőven van még mit felfedezni. A falu Kevély alatti részében még alig jártunk. És egy év alatt még nem mentünk fel a Kevélyre! Szeretnék nyársalni az erdőben lévő tűzrakó helyen. Szeretném látni, hogy elkészül a parkoló a zöldséges mellett és megnyit az új óvoda. Szeretném (mihamarabb) felavatni az ürömi körforgalmat. Nem jártunk még Szentendrén, pedig itt van egy köpésre. Illetve a héten futólag igen, de az semmi. Pomáz, Pilisvörösvár még mind szürke foltok a térképemen. Csak a Bécsi úti New Garden kertészetben voltam eddig, a budakalásziban még nem. Nem próbáltuk ki a cukrászdákat, amit a pilisi anyukák javasoltak facebookon. És persze a fűnek még nőnie és sűrűsödnie kell!
Biztosan van egy csomó dolog, amit a fenti felsorolásból kihagytam. De legalább van miért folytatnom ezt a blogot. Még ha nem is lesz belőle bestseller, mint a provence-i változatából. Vagy hát ki tudja?... Tíz éve még az is elképzelhetetlen volt, hogy én vidékre költözzek. Aztán tessék! Egy év Pilisborosjenőn. Folyt. köv.
