2007 óta sportolok rendszeresen. Azon év januárjában vettem egy fitness termi bérletet. Azért bérletet, mert így kényszerítettem magam, hogy eljárjak. Ha nem mentem volna, oda a zsé. Soha nem kedveltem az ugri-bugri tornaórákat, ezért kinéztem magamnak egy pilates órát. Mákom volt, mert iszonyatosan jó oktatót fogtam ki. Emlékszem, hogy az első órám nagyjából abból állt, hogy a földön ülve, a hátamat egy tükörnek támasztva, a karomat a magasban tartva ide-oda forogtam. Másnapra olyan izomlázam volt ettől a külső szemmel semmittevésnek tűnő mozgástól, hogy alig bírtam gépelni a munkahelyemen. Egészen 2012-ig, míg terhes nem lettem kicsi M-mel, ugyanabba a fitness terembe, ugyanahhoz az oktatóhoz jártam. Az életem része lett a torna. Ez idő alatt belekóstoltam más mozgásformákba is: stretching, bodyart, jóga, tai chi, dinamikus bodyart, gerinctorna - hirtelen ennyi jutott eszembe. A terhességem alatt pedig kismama tornára jártam.
Aztán jött egy kis megszakítás. Fél év. Aztán óvatos duhajként elkezdtem stretchingre járni. Aztán Pilisborosjenőre költöztem... Itt nincs minden sarkon egy fitness terem. Egyetlen sarkon sincs fitness terem. Van viszont sok-sok faliújság, amit érdemes végigböngészni. Az első, kisboltban tett látogatásunkkor találkoztam egy hirdetéssel: JÓGA PILISBOROSJENŐN. Az egyszerű, fekete-fehér A4-es papíron volt cím (Kökény köz 8/b), webcím (leayoga.blogspot.hu), e-mail cím (tolnailea@gmail.com), minden ami kell. Helyszín: a Kökény köz. Gyors csekkolás a GPS-en, de az nem talált semmiféle Kökény közt. A hirdetésben az állt, hogy a buszforduló közelében van, úgyhogy a sétálások alkalmával sikerült rábukkannom az utcára. Felmentem a netre is, megnézni a webcímet. 2013 évvégi volt az utolsó bejegyzés, ezért kicsit félve írtam e-mailt, hogy vannak-e még órák. És jött a válasz: vannak. Tudtam én, hogy Pilisborosjenő világváros!
Aztán eltelt a nyár. És én nem mentem jógázni. Nem is tudom miért. Talán túlságosan is élveztem a szabadban töltött időt, a meleget, a kicsi M-mel tett sétákat, a buszozásokat a fővárosba. De most, hogy itt az ősz és jön a tél, újra elkezdtem ezen pörögni. Meg a testem is jelzett már, hogy valamit csinálni kéne. Úgyhogy bejelentkeztem az órára kedd estére. Kicsi M-re az apja felügyelt, míg én, hónom alatt a frissen vásárolt, szupercsajos-rózsaszín jógamatracommal elindultam a Kökény köz felé. Az oktató, Tolnai Lea nyitott ajtót. Megmutatta az öltözőt, a mosdót és a termet. Utóbbi egy tágas, egyik falán tükrös helyiség. A garázsukat áldozták be, mint később kiderült. Másfél órát jógáztam. Rajtam kívül még hárman voltak, de én mindent és mindenkit kizártam. Most csak én voltam, a testem, a mozgás és a légzés. Egy tökéletes napzárás. Mondjuk a relaxációnál nem tudtam mindent kizárni, mert az egyik nő kb. 1 perc után elaludt és úgy horkolt, hogy azt szavakkal nem tudom leírni. De mindent megbocsátottam neki, mikor óra után bedobott egy vödör fügét a közösbe. A testem után a büszkeségem is kapott egy kis "ápolást", mikor óra után Lea azt mondta nekem, hogy jó formában vagyok, látja, hogy ez gyenge volt nekem (a kedd esti óra mindig gyengébb, mert ezt bírja a banda), járjak inkább hétfőn vagy csütörtökön este, akkor erősebb órákat tart. Tuti, hogy azt is kipróbálom majd! Amúgy jelenleg az alábbi időpontokban lehet jógázni a Kökény közben: hétfő 8.30 és 18.30, kedd 19.00, csütörtök 8.30 és 19.00.
Amúgy kis faluhoz képest van azért lehetőség a mozgásra. A Művházban van női torna és etka jóga, az ürömi gyerekorvosi rendelőben pedig láttam egy szórólapot, hogy gerinctornát tartanak a Málna közben. De nemrégiben feltűnt a buszmegállóban egy hirdetés, hogy dinamikus jóga indul az ürömi Művházban, ami egy köpésre van. Továbbra is hűséges olvasója vagyok a faliújságoknak. És kitartó látogatója Lea jógaóráinak.
