Nem tartom magam "bezzeg anyukának". Nem szoktam a játszótéren dicsekedni, hogy bezzeg az én gyerekem már 4 km-t legyalogol és nem szoktam aggodalmaskodni ha más anyuka azt mondja, hogy bezzeg az ő gyereke már szobatiszta. Viszont gyönyörűnek látom a kisfiamat, bár néha elgondolkodom, hogy ez csak azért van-e, mert én vagyok az anyja. És szerintem áldott jó természete van, de persze lehet, hogy ebben is elfogult vagyok. Aztán jön egy nap, mint amilyen ez a mai is volt és szemernyi kétség sem marad bennem, hogy az én fiam a legszebb és legaranyosabb az egész földkerekségen.
Kicsi M lassan 2 éves lesz, elkezdtem hát intézni a GYES-t. Felpattantam a netre, azon belül is az Államkincstár honlapjára, ahol az villogott, hogy április 1-től már nem ott, hanem a járási hivataloknál, a kormányhivataloknál, a kormányablakoknál és a települési ügysegédeknél lehet igényelni a járandóságot. Minden egyéb infót, beleértve a szükséges nyomtatványt is, töröltek. Egy link átvitt a kormányhivatal honlapjára, ahol viszont még semmi sincs fenn. Annyit viszont sikerült kiderítenem, hogy Pilisborosjenőn is van települési ügysegéd, tehát nem kell messze mennem az igényléshez. Még pénteken a polgármesteri hivatal felé sétáltunk és láttam a kiírást, hogy mikor vannak fogadó órái ennek az ügysegédnek. A legközelebbi időpont hétfőn 10.30-11.30 között. Felkerekedtünk hát ma reggel, felfegyverkezve minden irattal, amit csak kérhetnek, és elindultunk a polgármesteri hivatal felé.
Kicsi M már pontosan tudja az utat a buszmegállóhoz és nem is nagyon hajlandó más irányba menni, ezért az újtelepi buszmegállón keresztül, a Fő úton át közelítettük meg az objektumot. Már a Meditop gyógyszercég környékén jártunk, mikor egy XXL méretű kamion kanyarodott ki a Híd utcából a Fő útra. Méreteiből adódóan a kanyarodás nem volt éppen problémamentes, a járdára is szükség volt hozzá. Kicsi M-mel ezért megálltunk és tisztes távolból figyeltük a bravúros műveletet. Persze a gyerek álla leesett és tátott szájjal nézte a kamiont. Amúgyis él-hal az autókért, ilyet meg aztán nem lát minden nap. Miután a kamion leparkolt a Fő úton, a Meditop mellett, a sofőr kiszállt, a légfékekből pedig süvöltött a levegő. Kicsi M totális ámulatba esett. A sofőr és a kanyarodást irányító segéd meg csak vigyorgott. Indultunk tovább, de csak az egy házszámmal odébb lévő boltig jutottunk, ahol az akadálymentesített feljárót (kicsi M szerint dombot) kellett egy pár alkalommal megmászni, majd fülig érő szájjal leszaladni róla. Ekkor megjelent a hátunk mögött a kamionsofőr, kezében egy baseball sapkával, amit kicsi M-nek hozott.
Már nem voltunk messze a hivataltól, de közbejött még egy domb az óvoda előtt. Miután ezt is megmásztuk, átmentünk a túloldalra. A buszmegállóban egy bácsi figyelt minket, aki - amint átértünk az úton - gratulált a gyerekhez, mondván "olyan aranyos!".
Bementünk az ügyfélszolgálatra, ahol előadtam, hogy GYES-t szeretnék igényelni és állítólag most már ott kell ezt megtennem. Mondták, hogy micsoda véletlen, hogy éppen abban az órában jöttem, amikor ott van az ügysegéd. Mondtam, hogy ez egyáltalán nem véletlen, hanem abszolút szándékos. Míg lepapíroztuk a dolgot, jöttek-mentek a polgármesteri hivatal alkalmazottai, akikre kicsi M rámosolygott, néha még egy "helló"-t is odanyomott, úgyhogy olvadoztak a köztisztviselők.
Végre hazafelé vettük az irányt. Útközben szembe jött velünk egy tizenéves lány, akinek - jó falubeli módjára - köszöntem. Ő visszaköszönt. Majd kicsi M is odamondott egy "pá-pá"-t, mire a lány megfordult és szintén "pá-pá"-zott. Kicsi M-nek sem kellett több, jól nevelt (vagy csajozós?) kisfiú módjára gyorsan be is mutatkozott. Ezen hazáig röhögtem.
Bezzeg a kedvenc dombjáról alig bírtam elráncigálni. Bezzeg amikor a polcról nagy csörömpölés kíséretében lerántott valamit, ártatlanul nézett rám és mondta, hogy "jajj", mintha az a valami csak úgy, magától esett volna le. Bezzeg ebéd után egy szemhunyásnyit sem aludt, mert már azon pörgött, hogy délután busszal fogunk utazni. Bezzeg mikor rám mosolygott azzal a huncut vigyorával, máris mindent megbocsátottam neki.
