Mivel kicsi M nagyjából november vége óta folyamatosan beteg volt és ezért időnk nagy részét a lakásban, vagy - útban az orvos felé - kocsiban töltöttük, nem tudtuk beszerezni a téli cipőjét. A második fülgyulladáson túl, a náthán innen azonban most már halaszthatatlanná vált a bélelt surranó beszerzése.
Kicsi M későn érő típus, 14 hónaposan szánta rá magát, hogy önállóan útnak induljon, ezért eddig nem sok cipőt fogyasztottunk. Amit pedig vettünk, azt átlag magyar módjára a Deichmannban szereztük be. A nyári és az átmeneti cipőkkel nem is volt gond. Viszont mikor most vasárnap becéloztuk a fent említett cipőáruházat, üres kézzel kellett távoznunk. Kicsi M-nek ugyanis túl magas a rüsztje, ennél fogva még az eggyel nagyobb méretű cipőbe sem tudtuk beszuszakolni a lábát. De a lábbeli megvásárlását már tényleg nem odázhattuk tovább...
Ma reggel kellett kontrollra vinnem kicsi M-et, hogy megnézze a doki néni, hogy az egy hónapon belül másodszor begyulladt fülecskéje szépen gyógyul-e. Mikor a kontroll időpontot kértem, megkérdezték, hogy Pilisborosjenőre vagy Ürömre szeretném visszavinni a gyereket. Fülig érő vigyorral közöltem a gyerekorvossal, hogy most már mindegy, mert beszereztünk egy autót. Szóval ebbe az autóba bepattanva átgurultunk ma reggel Ürömre az orvosi rendelőbe, és miután a doktornéni megnyugtatott, hogy kicsi M fülén a gyulladás szépen húzódik lefelé, és abbahagyhatjuk az antibiotikum szedését, úgy döntöttem, hogy nem is megyünk haza.
M egyik kolléganőjétől kaptunk egy tippet, hogy Solymáron van egy gyerekcipőbolt, ahol nagy a választék és viszonylag jó áron lehet lábbelit vásárolni. Még tegnap este lecsekkoltam a neten, hogy hol van ez az üzlet, de szomorúan láttam, hogy hétfőn zárva vannak. Egyébként a Dalos cipőboltról van szó, a Mátyás király út 28. szám alatt (www.babacipo.hu). Eszembe jutott viszont, hogy a solymári autózások alkalmával láttam egy másik gyerekcipő boltot is a PEMÜ (PEMÜ Műanyagipari Zrt.) felé, a Terstyánszky úton (89. szám). Ez a weboldal szerint (www.kismokus-gyerekcipo.hu) a hét első napján is nyitva van, úgyhogy a doki után ezt céloztuk be kicsi M-mel.
Eddig minden cipővásárlás óriási hisztibe és sírásba torkollott. A legutóbbi Deichmann vizit alatt mintha nyúzták volna kicsi M-et, úgy ordított a cipők felpróbálása alatt. Furán is néztek ránk... Biztosan senki nem hitte volna el, ha akkor azt mondom, egyébként nagyon nyugodt, nem is igazán hisztis gyerek. A most vasárnapi Deichmann látogatásra viszont mintha kicserélték volna a gyereket. Olyan birka türelemmel ült és nézte, ahogy a polcon fellelhető szinte összes, méretben stimmelő és egy számmal nagyobb bakancsot a lábára tuszkolom, hogy csak lestem. Ezért is mertem belevágni vele egyedül a cipővásárlásba. Eddig ugyanis kétemberes feladat volt.
Szóval érkezés Solymárra, parkolás a bolt előtt. A Kismókus Cipőbolt egy papír-írószer bolttal bérel közös helyiséget, így egy kb. 2x2 m-es boltocskába érkeztünk, ahol viszont padlótól a plafonig tömve vannak a polcok cipővel. Mondtam, hogy mit szeretnénk: vízálló, bélelt téli cipőt, 22-es méretben. Kapásból mutatott hármat. Ekkor jöttem elő a magas rüszttel. Maradt egy cipő amit fel tudtunk próbálni. Nem ment rá kicsi M lábára. Kaptunk belőle 23-as méretet. Abba úgy csusszant bele a gyerek tappancsa, mintha bevajaztam volna. Az eladó ekkor húzta el az orrom előtt a mézes madzagot: mivel ma olyan szépen sütött a nap, reggel úgy kelt fel, hogy 30%-kal leárazza a téli cipőket. Ollé, máskor is napsütéses időben jövünk! A cipőben szépen trappolt kicsi M körbe-körbe abban a piciny boltban, úgyhogy meg is vettük. Fontos tudnivaló, hogy az üzletben nem lehet kártyával fizetni, úgyhogy még volt egy körünk a közeli MKB fiókba, de ez részletkérdés. Viszont cipőkérdés pipa.
Szerencsére a cipőbolt mellett van egy pékség is, úgyhogy a kenyérért sem kellett messze menni. Aztán bevágódtunk újra a kisautónkba és hazajöttünk. Imádom, hogy van kocsim!
