Hová menjünk vasárnap délután sétálni? Ami nincs túl messze. Ami nem város. Egy köpésre tőlünk, a 11-es út budakalászi elágazásánál már többször szemeztem a Luppa-sziget felé mutató táblával. Ez nyert.

Indulás előtt utánanéztem egy kicsit és akkor derült ki számomra, hogy ez egy olyan sziget, ahová nem vezet út, csak csónakkal vagy komppal lehet megközelíteni. Bocsánat a tudatlanságomért! Sebaj, azért van ott egy kis zöld terület, még Szentendre előtt, ahol lehet sétálni. A parkolásnál kicsit tanakodtunk, mert hely az nem sok van, autó viszont annál több. Jobb híján a térdig érő fűben tettük le a kocsit. Kicsi M-et talpra állítottuk és elindultunk a Dunapart felé.

Sacc/kábé egy hete nálunk jártak a sógornőmék. Éppen sétáltunk a faluban, mikor azt ecseteltem, hogy milyen jó, hogy kicsi M még fogja a kezemet és előre rettegek, hogy egyszercsak elengedi és szalad az autók elé/alá. Ahogy ezt kimondtam, kicsi M kihúzta a kezét a kezemből és önállóan kezdett bandukolni. Aznap délután egyedül sétálta végig hosszában a falut! Azóta csak akkor hajlandó megfogni a kezemet, ha lépcső jön, vagy olyan dologgal áll szemben, amitől tart egy kicsit. Mint például a rettenetesen félelemetes csatornarács. De hogy jön ez ide? Úgy, hogy a Duna partján egy bicikliút vezet, ahol nagyobb a forgalom mint csúcsidőben a Hungária körúton, így kicsi M terelgetése nagyjából egyenlő volt a lehetetlennel. Ezért aztán letértünk a partmenti házak közé, majd visszafelé indultunk az autó irányába. A lábunk alatt harsogó zöld fű, afölött sűrű szúnyogfelhő. Mindhármunkból jóllaktak. M hátán úgy parkoltak a dögök, mint tavasszal a napsütötte házfalon a legyek. Kicsi M-et arcon támadták leginkább az arcátlanok, neki még ma is látszanak a csípésnyomok, és még fognak is. Legutóbb másfél hét alatt múlt el neki...

Újabb próbát tettünk a sétára a gát melletti betonúton, de szúnyogból itt sem volt kevesebb, bicikliből talán igen, autóból viszont határozottan több. Néhány száz méter után feladtuk a környék felfedezésére tett kísérletünket és szó szerint bemenekültünk az autóba. Ugye nem kell mondanom, hogy nem ez volt életünk legjobban sikerült vasárnap délutáni programja?

A tanulság: a Luppa-sziget előtti dunaparti rész megközelítése kizárólag kerékpárral ajánlott! Egyrészt nem kell a többi kétkerékkel közlekedőt kerülgetni, másrészt - ha elég gyorsak vagyunk - úgy talán le lehet hagyni a ránk leselkedő szúnyogsereget.