Na, ma volt az első nap, amikor igazán utáltam vidékinek lenni! El kellett vinnem a gyereket orvoshoz. Azt hagyjuk, hogy miért. Eddig háromszor kellett dokihoz mennünk mióta Pilisborosjenőre költöztünk, de még egyszer sem volt szerencsénk a saját, választott gyerekorvosunkhoz, mert minden alkalommal szabadságon volt. A legutóbbi kontrollon megjegyezte, hogy még nem vagyunk benne a gépben. Hát persze, mert hozzá mindig csak kontrollra járunk! Ma Ürömön rendelt a doki(néni). Tudni illik egyik nap Ürömön, másik nap Pilisborosjenőn van rendelés. Naná, hogy megint szabin volt az orvos. De én vagyok a hülye, hogy nem telefonáltam oda! A legdühítőbb az az egészben, hogy nincs helyettesítés, csak a másik gyerekorvoshoz lehet menni... az ő rendelési idejében... tehát délután. Kicsit elszállt az agyam és nem túl kedvesen kértem egy időpontot délután 5-re, aztán léptünk kicsi M-mel.
A borosjenői busz épp az orrunk előtt ment el és délelőtt kb. 40 percenként jár, legalábbis iskolaszünetben. Ezért aztán kicsi M-mel tettünk egy kis sétát Üröm központjában, a templom környékén. Szemrevételeztük a boltokat: szolárium, bioház, ügyvédi iroda, egy hamarosan nyitó ingatlaniroda, fodrászat-kozmatika, hentes és találtam egy számítógép boltot és szervizt, ahol nyomtatni és fénymásolni is lehet. Ez még hasznos lehet a jövőben. Még nagyon nyár van - ha esetleg valaki az időjárás miatt inkább már őszre tippelt volna - mert a legtöbb üzlet nem volt nyitva és a bejáraton egy papír: augusztus x-től y-ig szabadság miatt zárva. Aztán keresztül sétáltunk a gyerekkel a parkon.
Majd az óvoda melletti kis sétálóutcán átmentünk a játszótérre. Nagyon szuper a játszótér, bár homokozó nincs, van viszont mozgássérült hinta, amit kerekesszékkel is lehet használni. Dícséretes, nem is láttam még ilyet eddig! Igaz, a játszótéri tapasztalatokat még csak nemrég kezdtem gyűjteni.
Ezután vadul keresni kezdtem a közösségi házat, hogy feltérképezzem a programlehetőségeket. Baba-mama torna, klub, ringató - ilyesmikre gondolok. Ekkor ment el a következő buszunk... A közösségi házban egy úriemberrel beszéltem, aki azt mondta, hogy még nem indult be az élet, nézzek vissza másfél-két hét múlva, ha arra járok. Arra fogok járni! Aztán - miután átvágtunk a lángosszagon (a sarkon van egy pecsenyesütő és lángosos) - benéztünk még a kínaiba sapkát venni kicsi M-nek. Küldetés pipa, de még így is volt húsz percünk a busz érkezéséig. Úgyhogy neki indultunk gyalog. Nem kellett volna... Bár akkor lemaradtam volna az évszázad telefonbeszélgetéséről! A kocsma előtt azt mondja az öreg: "Le kell tennem, mert még innom kell egy kört és mindjárt jön a busz."
Balerinában, a 12 kilós gyerekkel a hátamon, az irtó nehéz táskámmal a kezemben pipiskedtem végig a kb. húsz centi széles "valahavoltjárdán" a főút mellett, miközben folyt rólam a víz és a lábam alatt is, mert valószínűleg az Ilona utca és a Budai út sarkán már megint eltörött a vízcső és ilyenkor az Üröm tábláig csorog a víz. Ja, és kábé pont addigra értünk haza, mintha megvártam volna a buszt. Csak így sokkal fáradtabb és ennél fogva sokkal dühösebb voltam.
Estére kihevertem a sokkot és sétálni mentünk a két M-mel, hazafelé pedig útba ejtettük a Tájházat, hogy belehallgassunk a Weindorfer Musikabend műsorába. A buszmegállóban látott, plakátnak nem nevezhető felhíváson az állt, hogy a Selmeczi család ad koncertet és a belépés ingyenes. Nem sok időnk volt, mert este 7-re írták a kezdést, kicsi M-nek meg már fél 8 körül vacsi idő van. Csalódnom kellett a német precizitásban is, mert a koncert még 19.20-kor sem kezdődött el, úgyhogy végül eljöttünk. A várakozás közben viszont ránk köszönt az úriember az ürömi közösségi házból, aki szintén a koncertre érkezett.
A gyerekorvost meg lemondtam és kértem egy időpontot másnap reggelre Pilisborosjenőre. Oly mindegy, hogy ma délután 5-re vagy másnap reggel 9.40-re megyek. Végülis nem sürgősségi esetről van szó. És legalább nincs ez a macera a busz miatt.
