Azóta vágyom egy jó piacozásra, mióta Pilisborosjenőre költöztünk. Leghűségesebb olvasóim talán már unják is a témát, annyiszor keseregtem emiatt. De végre eljött a nagy nap!

Aki Borosjenőre költözik és igazi piacra vágyik, annak - tudtommal - legalább Békásmegyerig kell mennie. Én mindenesetre most azt veszem célba. Alapvetően feltérképezni indulok, meg három kiló sárgabarackért és másfél kiló fekete szederért, lekvárnak. A múltkor már egyszer kicsi M-mel erre kanyarodtunk, amikor meggyre vadásztunk, de akkor csak berohantam, megvettem a meggyet és már mentünk is. A nyálcsorgatás elmaradt. Na, de most!

Parkolni elég sok helyen lehet a környéken (a piac papír szerint a Heltai Jenő téren van), először ezt derítem fel. Az autómat ugyanott rakom le, mint múltkor, az egyik Juhász Gyula utcáról nyíló kis mellékutcában, az emeletes házak között. A piacnak van saját parkolója, de nekem ott túl nagy a káosz, nem szeretem amikor kis helyen túl sok autó koncentrálódik, mert csak a karcolásokat szaporítja a karosszérián. A Juhász Gyula utca szélén is meg lehet állni. És aztán ott van egy rakás lakótelepi parkoló. Ha mondjuk egy DM-es vásárlással akarnám összekötni a piaclátogatást, akkor inkább a Madzsar József utca felől próbálkoznék, ami így elég tág meghatározás, ugyanis ott nagyjából minden utcának ez a neve. De a legtutibb parkolót már hazafelé menet fedezem fel: pontosan a piacra vezető zebrával szemközt, egy háztömb mögött.

A piacra a CBA felől érkezem. Először körbeszimatolok, mint macska a vacsoráját. A "nagykörút" a csarnok körül vezet, ott vannak a zöldségesek és néhány virágos. A "kiskörút" a csarnokon belül fut, ahol húsosok, halas, pékségek, tejesek, savanyúságosok meg a "minden más" kategória szereplői találhatók. Olyan felvágott árusra bukkanok, hogy legszívesebben ugrálnék örömömben! Az első körbejáráskor nagyjából felderítem a kajszibarack és szeder árakat, minőséget, érettséget is. Na és a paraszt árusokat! A szó egyáltalán nem pejoratív értelmű az én számból (billentyűzetemből). Mindig náluk vásárolok. Azoknál az idős néniknél és bácsiknál, akik a saját kis- vagy nagy kertjükben megtermelt zöldséget és gyümölcsöt mérik. Aki hozzám hasonlóan erre áhítozik, az a Madzsar József utca felőli sarokról támadjon.

A második körben már meg is állok egy néninél, aki csak bogyókat árul: málnát, áfonyát, szedret. A felirat szerint bio. És az ára mégsem a legdrágább. Kérek másfél kilót. A néni megkérdezi, hogy fél kilónként berakhatja-e kis műanyag dobozokba, hogy ne törjön. Persze! Kóstolhatok egy szemet? Persze, akár többet is! Van, aki nekiáll itt falatozni. Na, ennyire azért nem vagyok szemtelen, elveszek egy szedret. Isteni édes! Nem baj, ha egy kicsit több, mint másfél kiló. És kérek egy doboz áfonyát is. M kedvence. A néni dobozonként zacskóba is rakja a gyümölcsöt. És sűrűn ajánlgatja a málnát, amit kb. 5 perce hozott a férje, frissen szedték. Azt nem veszek, mert még sok minden kell, meg amúgy sem vagyunk nagy málna fanok.

A sárgabarackot sokáig nézegetem, míg kiválasztom nem a legnagyobbat, de gyönyörű sárgát, árban nem a legolcsóbbat, de átlagosat. Két idős bácsi a kofa. Három kilót kérek. Melyikből? (Mert kétféle van.) Amelyik érettebb, talán az alsóból. Elismerően bólint. Az az érettebb. Tényleg érett, némelyik szem már lucskos, ahogy kell egy lekvárba. Később, már befőzés közben, alig bírok leállni az evéssel, hogy a dzsembe is maradjon valami. Még négy szem sárgahúsú őszibarack is kerül a szatyromba, csak úgy, mert szeretjük.

A következő kötelező beszerezni való a paprika-paradicsom duó. Egy bácsinál már korábban kinéztem csodálatos pritamin paprikákat. Pirosak és zöldek, feszes héjúak, ahogy a nagykönyvben meg van írva. És mellette fél kilós dobozokban apró, pici koktélparadicsomok. Ebből is veszek egyet. Ja, és egy kiló krumplit is kérek, nem többet, mert nem bírom cipelni.

Végül a csarnokba is betérek, halat szeretnék venni. Egyetlen halárust találok, de nyitva van, a hűtőpult pedig tele. Ez ritkaság. Magyarországon annyira kevés halat esznek az emberek, hogy a régi piacomon, a Garay-n volt olyan, hogy pénteken ki sem nyitott a halas. Megveszem az afrikai harcsát a szombati ebédhez, de távozás előtt még bekukucskálok a mélyhűtőbe: ilyen rák, olyan rák, kagyló és még békaláb is van. Jövök máskor is.

Persze vennék még kukoricát, dinnyét, pirosat és sárgát is, meg még nagyjából a fél piacot haza vinném magammal, de már így is leszakad a kezem. Úgyhogy visszamegyek az autóhoz és bepakolom a sok finom szerzeményt. Sokadik bejegyzésemet zárom úgy, hogy "és este már üvegekbe is került a lekvár". De most is így lett. Idén már eltettem epret, meggyet, sárgabarackot és szedret. És még vannak terveim. Egyesek megvalósításához még piacra is mennem kell. Meg amúgy is. Nem várok még egyszer egy évet!