Csípős hideg volt ma reggel, borús az ég, nedves a fű. Az autó hőmérője 15 fokot mutatott, mikor 8.45-kor kiálltunk a kapun. A Bukfenckuckóba igyekeztünk, Ürömre.
Nagyjából mióta Pilisborosjenőre költöztünk, kutatom, hogy hová tudnám elhordani kicsi M-et, ahol gyerekek közt lehet, és még testmozoghat is. Nem utolsósorban pedig én is találkozom anyukákkal és netalán még barátságot is kötök. Az első ilyen próbálkozásunk a borosjenői baba-mama klub volt még június elején. Aztán jött a nyár és inkább a szabadban töltöttük az időt. De most már fél lábbal a küszöbön innen van az ősz, úgyhogy újra elkezdtem beltéri elfoglaltságot keresni magunknak.
A Bukfenckuckóval (www.bukfenckucko.hu) először a gyerekrendelő faliújságján találkoztam. Zenés tornafoglalkozásokat tartanak, a csoportokba jelentkezni a gyerekek mozgásfejlettségi szintjének megfelelően lehet. Néhány e-mail váltás után a Tipegő csoportba iratkoztunk fel, ahová a járni tanuló csöppségeket várják.
M csak eldobott minket kocsival Ürömre, az Ady Endre u. 32. szám alá. Ez a Bukfenckuckó helyszíne. Könnyes elválás kicsi M-től - mármint apa részéről -, integetés a brümm-brümm autónak, majd némi könyörgés árán érkezés a célállomásra. Persze egyből érdekessé vált a hely kicsi M számára, amikor szállingózni kezdett a többi gyerek is. Simi-simi egy két csoporttárs buksijára (jó esetben, rosszabb esetben koki), cipőlevétel és irány a tornaszoba. Nagy hely, nagy szőnyeg, egy csomó érdekes tárgy, sok gyerek - kicsi M máris jól érezte magát és fel-alá kezdett járkálni, mintha mindennap idejárnánk. Azt hiszem meg is elégedett volna azzal, ha a program csak ennyiből áll. De aztán hónaljon fogtam és lóbáltam előre-hátra, majd jobbra-balra, ahogy a foglalkozásvezető mondta. Ez tartott kb. 3 percig és itt kicsi M-nek el is ment a kedve az egésztől. Innentől mozinak tekintette a helyet, kapaszkodott a nyakamba és nézte a többieket. Halvány reménysugár csillant meg előttem, amikor előkerült néhány óriás labda, amire kicsi M készségesen rátámaszkodott és ütögetni kezdte. Csak hát a feladat nem ez volt, hanem rá kellett volna állni négykézláb. Vagy ülni. Kicsi M számára egyik sem volt túl vonzó testhelyzet, úgyhogy továbbra is csak moziztunk. Majd jöttek a kislabdák. Ez volt addig a legjobb feladat, bár kicsi M ezt is másképp értelmezte: ő elkezdte begyűjteni magának az összeset. Ezután előkerült egy gördeszkához hasonló szerkezet, amire ismét négykézláb kellett volna rátenni a gyereket és tologatni. Eleve ülve próbálkoztam, de kicsi M ezt is megfúrta és továbbra is csak a kislabdák összeszedésével volt elfoglalva. Következett egy akadálypálya, ahol végre kettő darab - a kb. húszból! - felkeltette kicsi M érdeklődését, de annyira, hogy mást oda sem engedett. Viszont végre mászott! Anyai büszkeségem azonban akkor érte el csúcspontját, mikor elsőként csapott le a különböző csörgő hangszerekkel teli dobozra és ő nem csak kipakolta a cuccokat, hanem vissza is. Azt hittem, hogy a záró akkord - egy hatalmas, színes vászon lengetése a gyerekek felett, plusz éneklés - majd leveszi a lábáról, de helyette majdnem ő vett le engem a lábamról... belekapaszkodott a vádlimba és nem engedte el. Búcsúzáskor a kasszába 1400 forint került. Öt alkalmas bérletet is lehet váltani 5000 forintért, de ezek után én nem voltam olyan bátor...
A hely nagyon kedves és még egy felnőtt számára is érdekes az a sokféle tárgy, amire rá lehet állni, bele lehet ülni, fel lehet mászni, meg lehet fogni, csörgetni, dobni, ütni, rázni s a többi. De azt hiszem, hogy itt befejeztem a mozgásfejlődést ösztönző órák kipróbálását. Tudom, fontos dolog a mászás. Kicsi M 8 hónapos korától 14 hónapos koráig, míg el nem indult, mászott is. Kereken fél évig. Ha ezen múlnak a majdani matematikai képességei, nem gondolom, hogy aggódnom kéne. Neeeem vagyok én az a "tudatosan fejlesszük a gyerekünket" típusú szülő. Még adok egy esélyt a baba-mama jógának, de addig is maradunk a baba-mama klubnál. Ott vannak gyerekek, játékok és kicsi M azt csinál, amit akar. Ha mászik, akkor mászik. Ha jár, akkor jár.
Ui.: Bocsássátok meg a fotók hiányát. Túlságosan koncentráltam a mászásra...
