Pilisborosjenőn az élet

A vörösvári piac

2015. október 06. - újlakó1

"Piacfanatizmusom" kielégítésére az arckönyves (= fészbúkos) Pilisi Anyukák Ötletelő Klubjában kezdeményeztem, hogy gyűjtsük össze a környékbeli, rendszeres időközönként, azaz hetente, kéthetente vagy havonta megrendezésre kerülő piacokat. Jelentem: a munka jól halad. Hamarosan egy színes-szagos kiadvánnyal hálálom meg pilisi anyatársaim szorgos információ áramoltatását. Természetesen ti sem maradtok ki belőle.

Viszont úgy gondoltam, hogy a virtuális térből kilépve tesztelésnek vetem alá a piacokat. A pilisvörösvárival kezdtem, ami - jelenlegi elképzeléseim szerint - a legnagyobb a térségben. Először is Sherlock Holmes nyomdokaiba lépve komoly nyomozómunkát folytattam, hogy kiderítsem a piac pontos helyét. Nyilván a vörösváriak számára evidens, hogy hol leledzik, de nekem, mint borosjenőinek és amúgy is "gyüttmentnek" vajmi kevés fogalmam volt arról, hogy merre is kéne elindulnom. A keresési eredmények között az alábbi helymeghatározás tűnt a leghasznosabbnak: a Széchenyi utca - Bem utca - Solymári utca által határolt terület.

Szombat reggel, 7 óra tájban, a Pilisvörösvár, Széchenyi utca címet pötyögtem be a telefonom GPS-ébe. Hideg volt az éjszaka, de melegnek ígérkezett a nappal, aminek köszönhetően csodálatos látvánnyal ajándékozott meg a természet útközben: a 10-es út melletti Háziréti-tó felett, a völgyben, hatalmas párafelhő ült, igazi őszi és igazi hegyvidéki hangulatot varázsolva. Szóval, a kézzel foghatóbb és főként női tájékozódást segítendő: a Fő útról a CBA melletti utcán kell lekanyarodni, ez a Széchenyi utca. Gyök kettővel végigaraszoltam az egy autónyi szélességű utcán, óvatosan szlalomozva a bevásárlókosárral andalgó meglepően nagy tömeg között. Na jó, nem békásmegyeri méretekről beszélünk, de én nem gondoltam volna, hogy ennyien lesznek. Az autót végül az egy utcával odébb lévő Rákóczi utcában tettem le.

Internetes kutatómunkámnak köszönhetően tudtam, hogy aznap a piaccal szemközti Nefelejcs közben Lom-Kincs Bazár is lesz. A körbejárást itt kezdtem, hogy ne a piacon megtöltött bevásárlószatyrommal kelljen majd végig málházni. A nézelődéssel viszonylag gyorsan végeztem. Az írd és mondd 10 árus (+/- 1) főként ruhaneműt és mindenféle apróságot, használt kütyüt, porcelánt, elvétve néhány régiséget helyezett ki - a jó értelemben vett - lomizni vágyó publikum elé.

wp_20151003_08_11_09_pro.jpg

Na, és eljött végre az én időm! A vörösvári piacot termelői piacként emlegetik és a jó hírem, hogy az is. Csupán egy nagyüzemi zöldségessel találkoztam, amit mindig onnan tudok megállapítani, hogy ott árulnak banánt. A többi árus igazi kistermelő, kevés portékával felvonuló nénik és bácsik, sőt meglepő módon egyre több fiatal. Vettem nagyszemű fehér szőlőt, csak a kíváncsiság kedvéért, hogy megízleljem, mert amúgy volt otthon. Vásároltam vöröshagymát, cuki kis apró fejűeket, mert azt szeretem. Került még a szatyromba tarkabab a hétvégi leveshez, néhány cső - valószínűleg idén az utolsó - kukorica csak úgy, meg négy darab picike dísztök a lakás őszi dekorációjához. A sok szép zöldség, gyümölcs és virág mellett volt egy autó, ahol pékárut lehetett kapni, egy kolbászos-füstölthúsos kígyózó sorokkal előtte (ami biztosan jót jelent, de ezt majd legközelebb kiderítem), és a savanyúságért sem kell innen a sarki ABC-ig menni, itt is be lehet ugyanis szerezni.

wp_20151003_07_54_43_pro.jpg

wp_20151003_08_14_37_pro.jpg

Valószínűsítem, hogy tavaszi és nyári időszakban még sokkal több zöldséges van és/vagy bővebb a kínálat. Most azonban a mérleg nyelve sajnos elbillent az egyéb kategóriába sorolható áruk felé. A vörösvári piacon kapható ruhanemű, cipő, háztartási felszerelések, függöny, szőnyeg, játék, viaszosvászon terítő, de ha valakinek épp vágyfokozó randibugyira lenne szüksége, akkor is jó helyen jár!

Összességében egy jó hangulatú piacon jártam, ahol a vártnál sokkal több ember megfordul, ismerik is egymást, beszélget kofa a kofával, vevő a kofával, vevő a vevővel. Sok jó zöldség kis helyen is elfér - mondhatnám zárásként, de még egy mondatot azért hozzá teszek. Néhol kicsit csipkelődő, esetleg cinikus megjegyzéseim ellenére imádom ezeket a pici, vidéki piacokat, különben nem is mennék ilyen helyekre, csak Békásmegyerre azt' kész. Nincs több mondat. Legalábbis mára. A piacteszt viszont folytatódik!

A bejegyzés trackback címe:

https://pilisborosjeno.blog.hu/api/trackback/id/tr917860668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása