Amióta az eszemet tudom, kertészkedek.

Az óvodában az épület mögött volt egy kis kert, ahová néha kivittek minket az óvónénik. Az már nem nagyon rémlik, hogy mit csináltunk ott, de az élmény megvan. Otthon is mindig volt kertünk. Veteményes és virágoskert is. Én is csináltam egyet a ház mellett. Ültettem bele retket. Csak erre emlékszem. Szorgosan locsoltam. Ki is bújtak és én roppant boldog voltam. A "nagy" kertben is segítettem magot vetni.

Gyerekkoromban többnyire a nagymamám gondozta a kertet. Miután meghalt, anyukám és én vettük gondozásba a földet és a növényeket. Elzarándokoltam a könyvtárba és kivettem három könyvet a rózsákról. Ebből megtanultam rózsát metszeni. Tavasszal felszedtem az összes virághagymát és ősszel újra elültettem. A házunk előtt áll két óriási fenyőfa, alatta pedig valamiféle gyep nőtte be a talajt. A mai napig nem tudom, hogy mi a neve, de gyönyörű, amikor pedig locsolás után vizes, isteni puha érzés mezítláb sétálni rajta. Bár a ráhulló tűlevelek néha tudtak meglepetést okozni. Ezt egyszer nekiálltunk kiporszívózni. Frankón kihúztuk a vezetéket az udvarra és porszívóztuk a tűleveleket. És nagyon tud gazosodni is ez a gyönyörű gyep. Két-három napba telt míg aprólékosan kiszedegettem belőle a lóheréket és más gyomokat. Ezt persze egy nyár alatt többször eljátszottam.

Mikor elköltöztem otthonról az M-mel közös első lakásunkba, még a szobanövények is mind megdöglöttek. Nem locsoltam őket eleget? Vagy nem volt elég fény a lakásban? Nem tudom. Pedig becsszó próbálkoztam! Amikor új albérletbe cuccoltunk, keresési feltétel volt, hogy legyen erkély. És lett is. Ezért aztán lett balkonláda, benne katalógusból rendelt kúszónövény, sok-sok színes virággal egész nyáron át. Lett balkonparadicsom is. Szerény terméssel, de az az én nevelésem volt. Próbálkoztam paprikával is, de annak túl kicsi volt a cserép, túl kevés a nap és túl hiányos a vízellátás. Ültettem tavaszi virágokat is, de alig kelt ki belőle valami. Annak viszont, ami kibújt, kimondhatatlanul örültem, naponta többször megnéztem és körbefotóztam. Egy vadszőlő is otthonra talált nálunk, de valamiért nem akart felfutni a falra. Lehet, hogy nem csípi az üvegtéglát? A fűszernövényeknek se igazán jött be az erkélyünk. Olyan csoffadt petrezselymet neveltem egyik évben, hogy több volt rajta a sárga levél mint a zöld.

Annak tehát, hogy harmadik otthonunknak egy házat választottunk, más oka is volt azon kívül, hogy kicsi M-nek szerettünk volna egy "kifutót". Itt végre van szabadföld! És a szabadföld azért mégiscsak szabadföld. Tavaly még nem sok minden történt a kertben. Részben a kései beköltözés, részben a berendezkedés miatti időhiány, részben a túl sok falubéli felfedeznivaló miatt. De mostanra rájöttem, hogy jól volt ez így. Egy év alatt volt időm kitapasztalni, hogy hogyan jár a nap, hol és mikor van árnyék, merről fúj a szél, merre van olyan kilátás, amit nem szeretnék kitakarni. És volt időm kitalálni, hogy hová mit szeretnék ültetni.

35 négyzetméter meg egy kicsi. Ennyi áll most rendelkezésemre. Lemértem, hogy meg tudjam venni a fűmagot, mert a kert kb. 30 négyzetméternyi területére az kerül. Áprilisban vetjük. A terület már fel lett ásva és sokadszor mentesítve a sittől.

A maradék 5 négyzetméteren ismét konyhakert lesz. De most már tudom, hogy a paradicsom palántákat nagyobb távolságra kell ültetnem egymástól és nem szabad nagyon magasra növő fajtát választanom. És persze másképp is kell tájolnom a veteményest, mert kevés a napsütés a kertünkben, azt pedig jól kell kihasználni. Idén pedig a paradicsom mellett - a tavalyi tépősaláta és az egyetlen darabot számláló uborkatermés tapasztalataiból építkezve - lesz borsó (tavaszi és őszi is), retek (tavaszi és őszi fajta is), madársaláta, hagyma, mángold (amit tavaly kóstoltam először anyukám kertjéből és nagyon bejött), valamint repetázunk tépősalátából, de ebben az évben már felváltva terem zöld és piros fajta, hogy színt is vigyünk a dologba. A sorok közé kapor kerül, hogy segítsen nekem a kártevők elriasztásában az általuk utált, az általam viszont imádott illatával. Eleinte nem terveztem, de végül palántáztam néhány tő paprikát is. A pilisborosjenői kertészetben tavaly azt mondták, hogy itt a paprika nem marad meg, mert nem szereti az itteni földet. Úgyhogy majd cserépbe kerül, a ház mellé tervezett kavicsos tetejére, ahol a leghosszabb ideig süt a nap, a maradék időben meg talán a kövek elegendő meleget sugároznak neki, hogy életben maradjon és teremjen.

És mi van a 35 négyzetméter feletti kicsi földdarabbal? A fűszerekből már tavaly ősszel, amit lehet, megmentettem és átültettem a teraszt/kocsibeállót szegélyező kövekbe. A következő hetekben derül ki, hogy túlélték-e a telet. A többi kőbe szintén még ősszel - részleges földcserét és sittbányászatot követően - virághagymák kerültek. A nárcisz, a krókusz, a tulipánok már bújkálnak ki a földből, az árvácskák pedig már virágoznak.

A terasz melletti keskeny kis földsávba néhány bokorféle kerül, és jó sok mulcs, hogy ne kelljen végre gazt irtani. Meg talán hortenzia, ami hatalmas virágokat hoz és imádja az árnyékot. És akkor van még egy ici-pici, rézsűkövekből kirakott félkörív a ház bejárata mellett. Múlt hétvégén raktam rendbe: felástam, kiszedtem a sittet, feltöltöttem földdel.

Ide - mivel szinte egész nap árnyékban van - árnyékliliomot, páfrányt tervezek ültetni, illetve nefelejcs, ciklámen, gyöngyvirág és medvehagyma van tervben, amikből majd jövőre lesz valami. A köveket pedig részben borostyánnal szeretném befuttatni, részben pedig olyan árnyéktűrő növényekkel, amiket még csak most guberálok a neten. Mert manapság már nem kell könyvtárba járni ha az ember bele akarja magát ásni a kertészkedés rejtelmeibe. És lehet, hogy a vadszőlőnek adok még egy esélyt. Itt fa- és kőkerítést tudok felkínálni neki terjeszkedés céljára. Ezt a pici kis élőhelyet még szeretném feldobni mohás kövekkel és faágakkal. És akkor még nem beszéltem a balkonládákról, a kis padról és a tucatnyi apró tervemről.

Tudom, hogy ez az egész ház és a kert nem a miénk. Csak béreljük. De szeretek szép környezetben élni. Szeretek a kertben pepecselni. Hiszen mióta az eszemet tudom, kertészkedek!